Amalthea: az üreges, befogott jupiterhold

A Galileo űrszonda 2002. november 5-én mindössze 224 km-re haladt el az Amalthea mellett. A köztelítés célja, hogy az ekkor bekövetkező pályaváltozás alapján a korábbinál pontosabban sikerüljön meghatározni a hold tömegét, és mérete ismeretében a sűrűségét. Sajnos az élete végén járó szondával a közelítés során megszakadt a rádiókapcsolat. A kapott adatok első feldolgozása nyomán a szakemberek arra következtettek, hogy a hold sűrűsége a vízjégnél kisebb lehet. Az újabb és pontosabb elemzések nyomán ma az Amalthea tömegét 2,08x10¹⁵ tonnára teszik, amely 2,4 km³-es tárfogatát tekintve 850 kg/m³ átlagos sűrűséget ad. Az utóbbi érték közel 92%-a vízjég sűrűségének. Az eredmény 11%-os hibát tartalmazhat, azaz elméletileg a hold akár enyhén sűrűbb is lehet a vízjégnél.

Balra: az Amalthea felszínén jellemző szökési sebességek eloszlása. A narancsos szín 90 m/s körüli értéket jelöl, a kék színű rész a Jupiterrel ellentétes oldalon érvényes legalacsonyabb, 1 m/s körüli szökési sebességet mutatja. Középen: a Galileo és a Voyager felvételek alapján az Amaltheának a Jupiterrel átellenben lévő oldaláról készített mozaik. Jobbra: a Galileo fotója a hold elöl haladó, azaz vezető oldaláról (NASA/JPL/Cornell University nyomán)

John Anderson (JPL) és kollegáinak modelljei szerint a fenti közepes sűrűség, valamint az elnyúlt (250x146x128 km-es) alak együttesen arra utal, a hold nem olvadt meg, hanem valószínűleg egymáshoz tapadó jeges törmelékek keverékéből áll. Ez egybeesik az üreges belső szerkezetre utaló mérésekkel. Kiszámították, hogy a hold centrumában uralkodó nyomás éppen alatta van annak az értéknek, ami a vízjég tömböket megolvasztaná. További érdekesség, hogy a Jupiter felhői felett mindössze 181 ezer km-re keringve születésekor olyan meleg okörnyezetben lehetett, hogy belsejében nem sok jég maradhatott meg - az égitest talán máshol alakult ki. Az Amalthea tehát vagy egy befogott objektum, vagy inkább egy kívülről érkező üstökösmag avagy kisbolygó töredékeiből összeállt, úgynevezett kozmikus kőrakás szerkezetű hold, amely élete során valószínűleg többször is széttört majd újra összeállt.