Holdbéli "hullócsillagok"

Bill Cooke (NASA Meteoroid Environment Office, Huntsville) és csoportja 2006. december 14-én legalább öt, a Geminida-meteorrajhoz tartozó apró égitest (meteoroid) Holdba csapódását figyelte meg. Az egyes ütközések során nagyságrendileg 20-60 kilogramm TNT robbanásának megfelelő energia szabadult fel, illetve 7-9 magnitúdós felvillanások voltak láthatók. Ezekkel a becsapódásokkal együtt a program 2005 végi kezdete óta összesen 19 eseményt figyeltek meg. A korábbi ütközések közül hármat a Leonida, egyet pedig a Taurida meteorrajhoz tartozó égitest okozott, a többit pedig rajokhoz nem tartozó, ún. sporadikus meteoroidok.

A 2005 novembere óta észlelt holdi becsapódások. A 14-16-os, illetve 19-20-as sorszámúakat, illetve feltehetően a 18-ast is Geminida meteor becsapódása okozta. (Forrás: NASA Meteoroid Environment Group)

A becsapódások akkor következtek be, amikor a Föld-Hold páros áthaladt a (3200) Phaeton kisbolygót követő törmelékfelhőn. Ez minden év december közepén bekövetkezik, és ilyenkor jelentkeznek nagyobb gyakorisággal hullócsillagok, azaz meteorok a Gemini csillagkép irányából. A földi légkörben az apró szemcsék felizzanak és megsemmisülnek, pályájuk mentén pedig gerjesztik a légkör molekuláit. Ugyanilyen darabkák ütköztek a Holddal is, azzal a különbséggel, hogy a holdi légkör hiányában az égitestek akadálytalanul becsapódhatnak a Hold felszínébe. Az ütközések átlagosan mintegy 35 km/s sebessége miatt még egy apró "kavics" is méteres krátert vájhat a felszínbe, miközben a felszín anyaga felizzik és szétrepül.

Az amatőrcsillagászok számára érdekesség, hogy Cooke és csoportja a Hold éjszakai oldalának megfigyelésére egyáltalán nem valamilyen speciális távcsövet használ. Felszerelésük két darab, az átlagosnál ugyan valamivel nagyobb, de elvben bárki számára elérhető 35 cm-es tükrös teleszkópból áll, melyekre kereskedelmi forgalomban kapható CCD-kamerákat szereltek fel. Ennek megfelelően akár műkedvelő csillagászok is észlelhetnek hasonló jelenségeket. Az amatőrök részvételére egyébként a kutatók számítanak is, hiszen a csoport egymaga nem képes folyamatosan nyomon követni a Holdat. Jelenleg azt tervezik, hogy az érdeklődő szak- és amatőrcsillagászok számára elérhetővé teszik a speciálisan erre a célra fejlesztett kiértékelő szoftvert. A közönséges személyi számítógépeken futtatható programcsomag automatikusan, emberi közreműködés nélkül detektálja a felvételen rögzített felvillanásokat.

 
A holdi meteorbecsapódások megfigyelését végző csillagvizsgáló a Marshall Space Flight Center-ben. Balra fent az egyik 35 cm-es távcső (Forrás: Science@NASA) 

Forrás: Science@NASA, 2007. január 3.

Korábbi híreink:

Robbanás a Holdon