A
Japán Űrkutatási Ügynökség 2007. szeptember 14-én indította útjára a Hold kutatásában új fejezetet nyitó SELENE-űrszondát.
Rendkívül impresszív tudományos műszercsomaggal, valamint két kisebb segéd-műholddal a fedélzetén indították a Hold felé 2007. szeptember 14-én magyar idő szerint éjjel 03:31-kor a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) SELENE-űrszondáját a Tanegashima ûrközpontból (japán megfelelője "Kaguya" ["Kaguya-hime" = "Holdhercegnő"]). A SELenological and ENgineering Explorer kifejezésből alkotott nevű űreszköz az emberes Apollo és későbbi űrszondás holdprogramok óta a legjobban felszerelt és a tudományos feladatok elvégzésére a legalaposabban felkészített nagy holdszonda 2,3 tonna tömeggel. A program a tudományos célok mellett egyben technológiai kísérlet is, mivel a hordozórakéta és több műszer először kerül éles űrbéli bevetésre.
A széleskörű nemzetközi együttműködésben megvalósult SELENE poláris körpályán fog keringeni a Hold körül, alig 100 km magasan égi kísérőnk felszíne felett. Az elsõ három hónapban Hold körüli pályán tesztelik az űrszondát és ezután előreláthatólag egy évig fog méréseket végezni.
A SELENE (Kaguya) holdszonda indítása a japán Tanegashima
űrkozpontból (kép: JAXA).
Az egyik legfontosabb tudományos célkitűzés a Hold kialakulásának tisztázása. A ma legelfogadottabb elmélet szerint mintegy 30 millió évvel bolygónk kialakulása után egy Mars méretű égitest ütközött a Földdel, s a kidobott törmelékanyag összeállásával alakult ki a Hold, de más elképzelések is vannak. Az egy évre tervezett küldetés során a holdfelszín változásainak nyomon követése is feladat (geológiai folyamatok, a légkör nélküli égitest felszínére hogyan hatnak az elektromágneses és részecske-sugárzások, stb.). Mindezeken túl a felszín részletes morfológiája és kémiai összetételének a feltérképezése is alapcél, különös tekintettel az eddig nem vizsgált vagy nehezen vizsgálható területekre és a holdi sarkvidékek környékére.
A SELENE fedélzetén 15 rendkívül érzékeny műszer található, melyek az eddigi legprecízebb felszíni topográfiai, geológiai és ásványtani áttekintést fogják szolgáltatni, jellemzően 10 méteres vagy annál is jobb térbeli felbontással. A sztereó képfelvevő és a lézeres magasságmérő a holdfelszínnek csaknem teljes feltérképezését teszi lehetővé 5 méteres felbontással. A fedélzeti radar rádióhullámai mélyen a holdfelszín alá hatolva annak 20-30 km mély rétegét vizsgálják majd, így a holdkéreg felső szerkezetéről alapvetően új ismeretekhez juthatunk.
A SELENE (Kaguya) lézeres magasságmérője pontos magasságértékeket határoz meg. Az optikai, radar, illetve rádió adatokból a térbeli sebességgel és pontos időpontokkal együtt a szonda pontos pozíciója, mozgása számítható ki, amiből a Hold alakja és gravitációs tere maghatározható (kép: JAXA)
A többszín-sávban működő képfelvevő és színképelemző műszerek a felszín kémiai és ásványi összetételét térképezik fel. Fontos kérdés, hogy van-e vízjég a Holdon a pólusok környéken azokban a kráterekben és mélyedésekben, ahová soha nem süt be a Nap: a kémiai összetétel-vizsgálatok kiterjednek a vízalkotó hidrogén keresésére is (erre a célra a poláris pálya szükséges feltétel). A magnetométer a holdi- és bolygóközi mágneses tér paramétereit méri; a holdi mágneses anomáliák (látványuk alapján felszíni "mágneses pamacsok") tanulmányozásával megismerhetjük a rejtélyes objektumok eredetét és fizikai tulajdonságait.
A látható oldalon a holdfelszín titokzatos mágneses anomáliája, a Reiner Gamma alakzat, amely a SELENE magnetométeres méréseinek egyik fő célpontja (kép: JAXA). További érdekesség, hogy egy nagyfelbontású televíziós képfelvevő rendszer nemcsak tudományos célú feladatokat lát el (például ferde rálátással, különleges megvilágítottságnál készít felvételeket a felszínről és a holdi horizont közelében), hanem a rendkívül szép holdi földkelte és lenyugvás megörökítésére is tervezték népszerűsítési céllal.
A SELENE változatos műszeregyüttese mellett két kis segéd-szondát bocsát majd pályára a Holdhoz érés után. Az elnyúlt pályán keringő kis műholdak 1 méter átmérőjű és 50 kg tömegű szondák, melyek közül egyik a Hold plazma-környezetét, vékony ionoszféráját vizsgálja, a másik pedig kommunikációs átjátszóállomás lesz a Föld és a SELENE közötti folyamatos rádiókapcsolatot biztosítására.
A SELENE (Kaguya) holdszonda keringő egysége (orbiter), a két kis segéd-szonda és fedélzeti műszerei (kép: JAXA)
Az ambíciózus SELENE küldetésével új korszak kezdődik a holdkutatásban, ami kapcsolódik a más országok által tervezett holdi űrszondák és emberes holdexpedíciók grandiózus elképzeléseihez. A "hagyományos" amerikai és orosz űrkutatási tervek mellett a felzárkózó ázsiai űrhatalmak, India és Kína is szeretnének eljutni a Holdra, adott esetben emberes holdexpedícióval zárva a megelőző évek felderítő és kőzetmintákat visszajuttató programjait. A jelenlegi tervek megvalósulása esetén a következő 10-15 év újra pezsgő holdi űrkutatást hozhat, aminek egyik megalapozó lépése lehet a most útjára bocsátott SELENE.
A közeljövő impozáns holdprogramjai idején mit tehetnek még a földi műszerekkel dolgozó csillagászok, amatőrcsillagászok a Hold kutatásában? Az űrszondák és emberes holdexpedíciók ellenére a Hold továbbra is szerepel a csillagászati megfigyelések célpontjai között. Hálás kutatási téma például észlelni és/vagy kimutatni meteorok becsapódásait, az alakzatok morfológiáját és a dómokat, felszíni alakzatok fotometriáját és spektroszkópiáját végezni, illetve keresni a jelenkori felszíni aktivitásra utaló jelenségeket. Az is elképzelhető, hogy a helyszíni holdprogramokkal kapcsolatban földi megfigyelési kampányok is szerveződhetnek (mint annak idején az Apollo-program alatt), ezért fordítsunk figyelmet a Hold észlelésére a jövőben is.
Kapcsolódó témák:
Ha tetszett a cikk, csatlakozz Te is a Hírek.Csillagászat.hu Facebook csoportjához!
