Akcióban a japán holdszonda: elkészültek az űrkutatás történetének legelső nagyfelbontású térbeli felvételei Holdunk pólusvidékeiről.
A Hold körül 2007. október 4. óta keringő SELENE (Kaguya, "Holdhercegnő") japán holdszonda 2007. november 3-án a holdkutatás történetében első ízben készített háromdimenziós álló- és mozgóképeket égi kísérőnk felszínéről. Az űrszonda TC képfelvevő rendszerének jobb a felbontása, mint bármelyik, eddig Hold körül keringő (nem leszálló vagy azt előkészítő) űreszköznek. Mindezt annak köszönheti, hogy a Hold felszíne felett 100 km magasságú poláris körpályán keringve ezzel a kamerájával mintegy 10 méteres részleteket képes felbontani. Összehasonlításképpen: a Lunar Orbiter IV 134 m, a Clementine 100 m, a SMART-1 pedig 50 m felbontással készített fotókat a Hold felszínről. (A japán szondával egyidőben Hold körül keringő kínai Chang'e-1 eddig közzétett felvételeinek felbontása durván 120 méteres, ami a Lunar Orbiter IV és Clementine régebbi NASA űrszondák felbontása közé esik.)
A SELENE a sztereoképeket speciális pásztázó technikával készíti. A képfelvevő rendszer két különböző irányba beállított kamerája veszi fel vékony "csíkokban" a szonda útvonala alá eső felszínt. Az így összerakható képsorozat szinte "felsöpri" a felszínt (kép: JAXA).
A SELENE frissen közzétett nagyfelbontású háromdimenziós felvételei a Hold északi és déli pólusvidékeiről készültek. A most lefedett terület a Hold tőlünk nem látható oldalán helyezkedik el, legjellegzetesebb alakzata pedig a 63 km átmérőjű Dyson-kráter.
A Dyson-kráter a Hold északi pólusvidékén (kép: JAXA, NASA Clementine térkép).
A holdi részletek háromdimenziós képei több tudományos célra is felhasználhatók. Így például a felszín és a felszíni alakzatok szerkezete feltérképezhető, megismerhető, amiből viszont következtethetünk magának a Holdnak a kialakulására és fejlődésére. A kráterek szerkezetéből és felszíni eloszlásából a környezet időbeli rétegződése és ezáltal a kora határozható meg. Több keringés alkalmával egy adott terület különböző megvilágítottság mellett térképezhető fel, amivel kiszűrhető a változó fényviszonyok hatása. Az ilyen és hasonló megfigyelések a jövő tervezett emberes holdexpedícióit is segíthetik, különös tekintettel a felszíni holdbázisok helyének kijelölésére.
A Dyson-kráter egyik nézete...
...illetve egy másik, amely az előzővel kombinálva elárulja az apróbb felszínformák térbeli szerkezetét (kép: JAXA).
A Japán Űrkutatási Hivatal (JAXA) honlapjáról több álló- és mozgókép letölthető. A háromdimenziós sztereoképek igazi élményt csak vörös és kék színszűrős, ún. 3-D szemüveg használatával nyújtanak. A három "holdmozi" linkjei:
Forrás:
Kapcsolódó anyagok:
Ha tetszett a cikk, csatlakozz Te is a Hírek.Csillagászat.hu Facebook csoportjához!
