Az ESO VLT távcsőrendszerével végzett mérések szerint a Virgo-halmaz központi óriásgalaxisának mérete kisebb, mint gondolták, mivel külső részeit egy egyelőre ismeretlen hatás
egyszerűen elfújta.
Az új megfigyelések szerint az M87 galaxis csillagokból álló halója csak körülbelül 1 millió fényév átmérőjű, azaz jóval kisebb, mint azt korábban gondolták. Ezen a zónán kívül csak néhány intergalaktikus csillag található. Ennek ellenére ez a csökkentett méret sem lebecsülendő, hiszen még így is legalább háromszor nagyobb, mint a Tejútrendszert övező haló átmérője. A kutatócsoport egyik tagja, Ortwin Gerhard (Max-Planck-Institute for Extraterrestrial Physics, Garching, Németország) szerint az eredmény azért meglepő, mert az M87 galaxisra vonatkozó numerikus modellek a most kapottnál sokkal nagyobb halóméretet jósolnak, így nyilvánvaló, hogy a külső részeket korábban valaminek le kellett "vágni".
A Virgo galaxishalmaznak a Burrel Schmidt-teleszkóppal készült felvételén a galaxisok közti, de egyébként a halmazhoz tartozó diffúz sugárzás is megfigyelhető. A fekete foltok azon fényes előtércsillagok helyét jelölik, melyek képét a felvételről eltávolították.
[Chris Mihos (Case Western Reserve University)/ESO]
A Michelle Doherty (European Southern Observatory) által vezetett kutatócsoport az ESO VLT (Very Large Telescope) távcsőrendszerének Kueyen teleszkópján működő FLAMES (Fibre Large Array Multi Element Spectrograph) spektrográfot használta az M87-ben és magában a Virgo-halmazban, a galaxisközi térben található planetáris ködök megfigyeléséhez. A műszerrel egyszerre sok objektum spektruma rögzíthető egy akkora területen, ami körülbelül a telihold látszó méretének felel meg. A színképvonalak elemzésével meghatározható a planetáris ködök mozgása, s ez gyakorlatilag az egyetlen lehetőség a távoli galaxisok halvány külső tartományainak vizsgálatára.
A mérések kivitelezése egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen a Virgo-halmaz planetáris ködei olyan halványak, mint egy 30 wattos izzólámpa körülbelül 6 millió kilométer távolságból (a Föld-Hold távolság 15-szöröse) nézve. Ráadásul a planetáris ködök úgy oszlanak el a halmazban, hogy még a FLAMES viszonylag nagy látómezejével is csak egy-két tucat észlelhető egyszerre. A csoport másik tagja, Magda Arnaboldi (European Southern Observatory) szerint az egész munka olyan volt, mintha egy tűt keresnének egy szénakazalban, ráadásul sötétben. A VLT és a FLAMES nyújtotta lehetőségek nélkül nem is lett volna sikeres a kutatás.
A vizsgált planetáris ködök pozíciói az M87 óriásgalaxis külső tartományaiban és a Virgo-halmaz centruma körüli intergalaktikus térben. A planetáris ködök mozgásának spektrumaik alapján történő pontos mérésével először sikerült az M87 külső határainak helyzetét meghatározni. Az eredmények szerint az M87 háromszor nagyobb a Tejútrendszernél, de jóval kisebb, mint korábban gondolták.
[ESO/Digitized Sky Survey 2]
A kutatók több lehetőséget is felvázoltak a vártnál kisebb méret magyarázatára. Egyik szerint a halmaz sötét anyag tartalmának a centrum közelében bekövetkezett összeomlása lehet a felelős. A másik lehetőség, hogy a halmaz egy másik galaxisa, az M84 a múltban nagyon közel került az M87-hez, s a néhány milliárd évvel ezelőtti kölcsönhatás óriási zavart okozott az M87-ben. Arnaboldi szerint azonban a kutatás mostani fázisában egyik forgatókönyv sem támasztható alá, ehhez sokkal több planetáris köd megfigyelése szükséges. Egy valamiben azonban biztosak a kutatók, ez pedig az, hogy az M87 és a szomszédja, az M86 egymás felé mozog, de még az első szoros megközelítés előtti állapotban vannak. Gerhard szerint a Virgo halmaz nagyon "dinamikus" hely, s a következő néhány milliárd év során még sok kölcsönhatás fogja alakítani a galaxisokat.
Körülbelül 50 millió fényéves távolságával a Virgo a legközelebbi galaxishalmaz. A viszonylag fiatal és ritka halmaz több száz galaxisból áll, melyek között találhatók óriás elliptikus galaxisok és a Tejútrendszerünkhöz hasonló spirálisok is. A Palomar Observatory 48 hüvelykes Schmidt-teleszkópjával rögzített felvételen az M87 középen látható, míg az M84 és az M86 a kép közepétől jobbra látható fényes páros.
[ESO/Digitized Sky Survey 2]
Az eredményeket részletező szakcikk az Astronomy & Astrophysics c. folyóiratban fog megjelenni.
Forrás:
Ha tetszett a cikk, csatlakozz Te is a Hírek.Csillagászat.hu Facebook csoportjához!
