A New Horizons felvételei változatos felszínű Plutót mutatnak

4707

A NASA New Horizons szondája egyre közeledik a Plutóhoz, és friss felvételein a törpebolygó változatos és összetett felszíne egyre jobban kezd látszani.

Még mielőtt a hír ismertetésére rátérnénk, a NASA New Horizons szondája törpebolygó célpontja magyar nevének helyes írásmódjáról szeretnénk egy megjegyzést tenni. Mivel a Pluto egy törpebolygó, ezért ékezetek nélkül kell írni a nevét, viszont az eredeti, korábbi nagybolygó státuszában „Plútó” az írásmódja, s ez utóbbi szerepel az Osiris Kiadó 2004-ben megjelent Helyesírás című munkájában (szerzője Laczkó Krisztina, ELTE BTK és MTA Magyar Nyelvi Bizottságának tagja). A Pluto a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 2006-os prágai Közgyűlésének határozata alapján nem nagybolygó, hanem törpebolygó.

A szonda 2015. április 9-én, mintegy 115 millió kilométerre a törpebolygótól elkészítette az első színes képet a Plutóról, és annak legnagyobb holdjáról, a Charonról, ami közelítőleg a Vénusz Naptól való közepes távolságához (mintegy 108 millió km) hasonlítható. Mint ismeretes, a Charon a körhöz nagyon közeli pályán kering a Pluto körül, közepes távolsága 19540 km,  ami bőven belefér a színes képfelvevő kamera látómezejébe. Bár a képen felszíni részletek a nagy távolság miatt még nem láthatók, a fényességkülönbségen túl a színeikben meglévő különbség már megfigyelhető. A tervek szerint a szonda 2015. július 14-én 12500 km-re közelíti meg a Plutót és akkor a képein néhány kilométeres részletek is megfigyelhetők lesznek.

20150619_pluto_felszine_a_nh_szondarol_1
A Pluto és legnagyobb holdja, a Charon színesben 2015. április 9-én, mintegy 115 millió kilométer távolságból a Ralph színes képfelvevő kamerával készített felvételén. (NASA, JHUAPL, SWRI)

A LORRI (Long-Range Reconnaissance Imager) kamerával 2015. április 12-18. között készített felvételek a Pluto északi pólusánál sarki jégsapkára emlékeztető fényes foltot, pólussapkát mutattak. Azt, hogy valóban pólussapka-e ez a fényes terület, majd a közelebbről készült képek alapján lehet biztosan állítani. A Pluto egyéb felszíni részletei, legalábbis a nagy kiterjedésű foltjai, albedó alakzatai kezdtek megfigyelhetővé válni. A következő képen három különböző napon készült felvétel segítségével összehasonlítható a Pluto felszínének foltossága, ugyanis a Pluto tengelykörüli forgásának (6,387230 nap) köszönhetően a szonda felé különböző időpontokban a törpebolygó más és más oldala fordul. A július 14-ei közelség idején mintegy ötezerszer élesebben láthatjuk majd a Plutot.

20150619_pluto_felszine_a_nh_szondarol_2
A New Horizons 2015. május 8., 10. és 12-én készített felvételeket, amelyek rendre 80, 77 és 75 millió kilométer távolságból mutatják a Pluto nagyobb kiterjedésű foltjait. (NASA, JHUAPL, SWRI)

Az előző képekhez képest csaknem egy hónappal később készült felvételeken a Pluto felszíni foltjai érzékelhetően jobban látszanak, és néhány napon belül a törpebolygó látszó mérete nagyobb lett. A képeken változatos, alakzatokban gazdag, összetett felszín kezd kibontakozni. Alan Stern (SWRI), a program vezető kutatója szerint a felvételeken jól kivehetőek a Pluto egyenlítő környéki sötét és világos sávjai. A jobban látható északi féltekén nagy kiterjedésű sötét felföldek lehetnek, az egyenlítőjén, illetve attól délre pedig a legfényesebb és legsötétebb területek találhatók.

A képeket szemlélve úgy tűnhet, mintha a Pluto gömbtől eltérő alakú lenne, de ez csak látszólagos. A felszín gyorsan változó fényessége is okozhat ilyen látványt, és kis mértékben, de a képfeldolgozási technika is. Minden előző adatunk és ismeretünk alapján az égitest csaknem tökéletesen gömb alakú.

20150619_pluto_felszine_a_nh_szondarol_3
A New Horizons LORRI kamerájával 2015. május 29., 31., június 1. és 2-án, rendre 55, 54, 51 és 50 millió kilométerre készített felvételei jól mutatják a törpebolygó felszíni foltosságát. A Plutóra való rálátás geometriáját, és a törpebolygó forgástengelyének irányát a kis glóbusz mutatja balra fenn. A képeken a centrálmeridián 243, 130, 63 és 17 fokos hosszúságnak felel meg. (NASA, JHUAPL, SWRI)

A következő animáció szemléletesen mutatja a forgó Plutót, és annak nagyobb kiterjedésű sötét és világos felszíni alakzatait, valamint a Charon keringését is. Az animáció alapját képező felvételek 2015. május 28. és június 3. között készültek, amikor a szonda távolság 56 millió km-ről 48,5 millió km-re csökkent.

20150619_pluto_felszine_a_nh_szondarol_4
A szonda 2015. május 28. és június 3. között készített képeiből összeállított animáció a Pluto forgását és felszíni alakzatait mutatja be. A két egyenes szakasz a Pluto forgástengelyét jelöli, a kép jobb alsó sarkában a törpebolygó nagyított képe könnyebben látható. (NASA, JHUAPL, SWRI)

Hol jár most a New Horizons? A szonda 2015. június 24-én 11:00:00 világidőkor már 24 millió kilométernél közelebb került a Plutóhoz, miközben a Földtől 31,8 CsE távolságra van, a Naptól pedig 32,7 CsE-re jár. A szonda minden műszere és berendezése kifogástalanul működik, készen áll a történelmi jelentőségű találkozásra. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy a szonda nem fog a Pluto körüli porral, porgyűrű részecskéivel ütközni, illetve az eddigi felvételein nyoma sincs újabb holdnak a Pluto-rendszerben.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás