A Philae a kalandos leszállás után „képeslapot” küldött az üstökösmag felszínéről

2539

Megérkeztek az első képek a Rosetta Philae leszállóegységéről, amelyeket leereszkedése közben, illetve a végül sikeres leszállása után készített az üstökösmagról. A leszállás végső fázisa igen kalandos volt: úgy tűnik, mintha kétszer is visszapattant volna a talajról, mielőtt megállt volna.

Mint arról előző hírünkben beszámoltunk, az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának Philae leszállóegysége a terveknek megfelelően november 12-én szerencsésen leszállt a 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös magja felszínére. Közben közzétették az első felvételeket, amelyeket a Philae kamerái készítettek repülés közben az üstökösmag felszínéhez közeledőben, illetve a leszállás után a közelében lévő tájról.

A Philae leszállóegység ROLIS (ROsetta Lander Imaging System) kamerája lefelé, az üstökös irányába nézett a röppálya utolsó szakaszán és fontos felvételeket készített a leszállóhelyről.

20141113_rosetta_philae_elso_kepek_1
A Philae ROLIS (ROsetta Lander Imaging System) kamerája által az üstökösig vezető pálya utolsó szakaszán a magtól mintegy 3 kilométer távolságból készített felvétel az Agilkia környezetéről, 2014. november 12-én 14:38:41 UT-kor. Egy képeleme mintegy 3 méternek felel meg az üstökös felszínén (kép: ESA Rosetta Philae ROLIS).
20141113_rosetta_philae_elso_kepek_2
A Philae ROLIS kamerájával a leszállás utolsó fázisában készített felvétel a leszállóhely felett. A kép jobb felső részén látható tömb mérete mintegy 5 méter (kép: ESA Rosetta Philae ROLIS).

A Rosetta keringő egységén található OSIRIS képfelvevő rendszer kislátószögű kamerája (NAC) nagyfelbontású felvételein megfelelő megvilágítási viszonyok és rálátási szög esetén a remények szerint szintén azonosítható majd a Philae helye a felszínen.

20141113_rosetta_philae_elso_kepek_3
A Philae első érintkezése a piros kereszttel jelölt helyen történt. Ezután visszapattant és újra talajt ért, majd onnan is visszapattant, de rövid idő múlva megállapodott a végleges helyén, amelyet később határoznak meg. A felvétel az OSIRIS NAC kamerával készült (ESA/Rosetta/MPS OSIRIS Team MPS/UPD/LAM/IAA/SSO/INTA/UPM/DASP/IDA, ESA media briefing 2014.11.13. 14:00).

A manőverező hajtómű nélküli Philae talajt érése nem volt egyszerű az üstökösmag vad domborzatú és ismeretlen mechanikai tulajdonságú felszínén – nem egy manőverező robotrepülőgépről van szó! Még a Rosetta keringő egységétől való elválasztásakor kiderült, hogy nem fog működni a Philae tetején levő, a talajtéréskor egy „pöff” löketet adó és a leszállóegységet a talajba nyomó kis hajtómű és így a horgonyt sem szabad volt belőni a talajba a kis test rögzítésére. Így történhetett, hogy kétszer is visszapattanhatott a felszínről, míg harmadszorra megállt és ott is maradt. A visszapattanásokat közvetetten a Philae ROMAP (Rosetta MAgnetometer and Plasma Monitor) mágneses teret mérő műszere által rögzített időpontokból lehet tudni.

20141113_rosetta_philae_elso_kepek_4
Művészi elképzelés a Philae leszállása előtti pillanatokról: a talaj lejtése, a felszín egyenetlenségei miatt először csak az egyik láb érintkezik a felszínnel. A visszapattanás, „felugrás” ilyenkor könnyen bekövetkezhet (kép: ESA Rosetta Philae).

A következő kép a Philae CIVA (Comet Infrared and Visible Analyser) panoráma kamerarendszerével készült a leszállóhelyről.

20141113_rosetta_philae_elso_kepek_5
A kép két kisebb felvétel összeillesztésével készült; az átfogott szögtartomány a vízszintes irány mentén mintegy hatvan fok (kép: ESA Rosetta Philae CIVA).

Tudomány- és űrkutatástörténeti szempontból fontos itt megemlíteni, hogy nem a Philae az első ember alkotta eszköz, amely egy üstökösmag felszínét elérte, de kétségkívül a rendeltetése és viszonylag szerencsés „sima” leszállása folytán egy hatékony és hosszabb távra tervezett mérési sorozat végrehajtására alkotott eszköz. A NASA Deep Impact űrkísérlete során még 2005-ben egy kb. 370 kilogramm tömegű próbatestet irányítottak kozmikus sebességgel a 9P/Tempel 1-üstökös magja felszínébe, amelynek becsapódása következtében az üstökösmag néhányszor tíz méter mély és mintegy száz méter átmérőjű kis mélyedés, becsapódási kráter keletkezett. A mélyről kidobott üstökösanyag így távolról, a Deep Impact szonda műszereivel tanulmányozhatóvá vált. Ez egy ritka, ám hatékony módszere egy üstökösmag „megszondázásának”, viszont roncsolja a felszínt, illetve az ütközés következtében az eredeti anyag egy része átalakul a magas hőmérséklet és az ütközés mechanikai hatásai miatt. Összehasonlítva a Deep Impact próbatest és a Philae üstökösmaggal történő érintkezési módját, a Philae – bár kalandos befejezéssel – de végül is „sima” leszállást hajtott végre.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás