A Rosetta űrszonda kimutatta a víz kiáramlását az üstökösből

2170

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának érzékeny műszere a mikrohullámú tartományban kimutatta a vízmolekulák kiáramlását a célpontként kijelölt üstököse magjából, ami az üstökösaktivitás jellegzetes megnyilvánulása. Két pohár víz másodpercenként egy nagy uszodai medencét tudna feltölteni mintegy száz nap alatt.

Az Európai Űrügynökség Rosetta űrszondájának cél-üstököse, a 67P/Churyumov-Gerasimenko (67P/C-G röviden) magja megkezdte az üstökösökre jellemző vízkibocsátási aktivitását, ami azt jelenti, hogy az üstökösmag vízjég tartalma gáz formájában kiszabadul (szublimáció) és kialakitja az üstökös gázkómáját. Június 6-án az űrszonda MIRO (Microwave Instrument on Rosetta Orbiter) műszerével sikerült kimutatni az üstökös magjából a vízmolekulák kiáramlását. Ekkor az űrszonda már mintegy 360 ezer kilométerre megközelítette az üstököst, amely 3,93 CsE naptávolságban volt a Jupiter és Mars pályája között, a kisbolygók főövében.

20140703_rosetta_ustokos_viz_1
A Jupiter és Mars között körülbelül félúton járó 67P/C-G üstökös magja másodpercenként mintegy 300 milliliter (3 deciliter), azaz két „pohár” vizet „izzad ki”.  (MIRO Team, ESA Rosetta, CalTech JPL, LESIA Observatoire Paris-Meudon).

A MIRO egy kis rádiótávcső, amely a mikrohullámokat érzékeli és alkalmas az üstökös többféle gázmolekulájának kimutatására, ezáltal pedig lehetővé teszi a víz, szénmonoxid, ammónia, metanol molekulák mikrohullámú sugárzásának megfigyelését. Egyébként a MIRO egy amerikai-európai együttműködésben készült műszer és a Rosetta üstökös körül keringő egységének fedélzetén van.

Mint ismeretes, a 67P/C-G üstökös most április végén-május elején váratlan kitörési aktivitást mutatott és a hozzá egyre közeledő Rosetta űrszonda műszereivel sikerült követni a korai kóma és csóva kialakulását nagy távolságra a Naptól. A MIRO műszerrel május eleje óta folynak a megfigyelések és sikerült megfigyelni a vízmolekulák rotációs átmenetének mikrohullámú színképét az 556,9 GHz frekvencián. A műszer olyan érzékeny, hogy képes kimutatni másodpercenként mintegy 1025 – 1026 vízmolekula kiáramlását az üstökösmagból, ami egy kb. 4 CsE naptávolságban járó üstökösre jellemző lehet.

20140703_rosetta_ustokos_viz_2
A Rosetta MIRO mikrohullámú műszerének nagy kerek rádióantennája (középen) és a képen balra kinyúló karon levő segédtükre a mikrohullámokat az érzékelőbe terelik (nagyobb doboz jobbra). (MIRO Team, ESA Rosetta, CalTech JPL, LESIA Observatoire Paris-Meudon).

A Sam Gulkis (CalTech, JPL) által vezetett Rosetta MIRO kutatócsoport megfigyelései szerint a mérések  idején az üstökösmagból másodpercenként mintegy 0,5 x 1025 –  4 x 1025 vízmolekula áramlott ki, mintegy 760±120 méter másodpercenkénti sebességgel. Ez jelentős mértékű vízkibocsátásnak felel meg közel 4 CsE távolságra a Naptól.
A másodpercenként kiáramlott víz mennyiségének illusztrálására jó hasonlat lehet két pohár víz, ami poharanként mintegy 1,5 deciliternek felel meg, tehát ez mintegy három deciliter. Állandó, másodpercenkénti mintegy két pohár víz kibocsátását feltételezve a kiáramlással körülbelül száz nap alatt töltődne fel egy nagy sportuszodai medence. Azonban a vízkibocsátás mértéke nem állandó egy üstökösnél, hanem várhatóan növekedni fog, ahogy az üstökös közeledik a Naphoz.

Ami a Rosetta közeli programját illeti, július folyamán lassan-lassan egyre közelebb kerül az üstököshöz. Például július 1-jén az űrszonda már alig 72 ezer kilométerre járt az üstököstől, míg augusztus 6-án mintegy száz kilométerre fogja megközelíteni és megkezdi a legnagyobb érdeklődéssel várt helyszíni megfigyeléseket.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak:

Hozzászólás

hozzászólás