Egy tanulmány szerint az erre kiképzett civil önkéntesek ugyanolyan jól teljesítenek a szupernagy tömegű fekete lyukak kilövelléseinek azonosításában, mint a csillagászok, akik nap mint nap ezzel foglalkoznak.
A Radio Galaxy Zoo közösségi tudományos (citizen science) projektben dolgozó profi csillagászok kifejlesztettek egy online „tananyagot”, amelynek segítségével a munkába bekapcsolódni szándékozó amatőr önkéntesek megtanulhatják a szupernagy tömegű fekete lyukak és más, nagy mennyiségű energiát kibocsátó források rádiótartománybeli azonosítását. A projektben az önkéntesek az elektromágneses színkép rádió és infravörös tartományában készült képeket kapnak, a feladatuk pedig az, hogy azokat összehasonlítva párosítsák a rádióforrásokat a gazdagalaxisaikkal. Mielőtt azonban a buzgó nagyközönség elé tárták volna az adatokat, egy kisebb mintán végeztek tesztet: ugyanazt a 100 képet kellett már kiképzett amatőröknek és a projektben résztvevő 10 profi csillagásznak megvizsgálnia. Julie Banfield (ARC Centre of Excellence for All-Sky Astrophysics), a projekt egyik vezetője szerint a korai teszt alapján egyértelmű, hogy az, aki végigcsinálja az online tananyagukat, ugyanolyan jó teljesítményt nyújt az azonosításban, mint a szakértő csillagászok.
Az önkéntesek mára már 1,2 millió rádióképet néztek át, amelyeket az új-mexikói VLA (Very Large Array) és az ausztráliai ATCA (Australia Telescope Compact Array) antennarendszerekkel rögzítettek. A projekt első évének tapasztalatai nagyon kedvezőek: mintegy 60 ezer rádióforrást sikerült párosítani a gazdagalaxisával. 40 órás munkahéttel számolva ezt a munkát egyetlen profi csillagász nagyjából 50 év alatt tudta volna elvégezni.
A projekt másik vezetője, Ivy Wong (International Centre for Radio Astronomy Research) szerint a közeljövő rádiótartománybeli teljeségbolt-felméréseiből 70 millió forrást várnak, ennek 10 százalékát semmilyen számítógépes algoritmussal sem lehet majd azonosítani, mivel a szerkezetük olyan összetett, hogy azt csak az emberi agy képes felismerni és értelmezni. Azért, hogy erre a kihívásra minél jobban felkészülhessenek, a már rendelkezésre álló adatbázisok alapján 170 ezer, nagy valószínűséggel szokatlan szerkezetű rádióforrás azonosítására kérték az önkénteseket.
A Radio Galaxy Zoo projektben a profi csillagászok napi szinten tartják a résztvevőkkel a kapcsolatot egy dedikált fórum segítségével, ahol gyakran kérik őket egy-egy érdekes objektum külön vizsgálatára is. Wong szerint például a projekt egyik mexikói tagja az „óriásokat” kedveli, olyan kilövelléseket, amelyek egy megaparszeknél is hosszabbak, azaz körülbelül 125-ször nagyobbak, mint a Föld Tejútrendszer középpontjától mért távolsága.
Az eredményeket részletező szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society c. folyóiratban jelent meg.
Forrás: ScienceDaily 2015.09.07.
