A WFPC2 búcsúfelvételét a Kohoutek 4-55 jelű planetáris ködről
készítette. Ez egyike azoknak, melyeket felfedezőjük, a cseh
csillagász, Lubos Kohoutek után neveztek el. A planetáris ködök vörös
óriáscsillagok által életük utolsó szakaszában ledobott anyagból
állnak. Az intersztelláris térbe került külső rétegek anyagát a csillag
csupaszon maradt forró magjának ultraibolya sugárzása gerjeszti, s
készteti fénylésre.
A Kohoutek 4-55 esetében a ködben egy fényes gyűrű figyelhető meg,
melyet egy bipoláris struktúra ölel körül. Az egész egy halvány vörös
halóba ágyazódik, melyet a nitrogén sugárzása tesz láthatóvá. A
többszörös héjszerkezet eléggé szokatlan a planetáris ködök között.
A WFPC2 kamerával 2009. május 4-én több
színszűrőn keresztül készített felvételekből előállított kép a Kohoutek
4-55 jelű planetáris ködről. A vörös szín a nitrogén, a zöld a
hidrogén, a kék pedig az oxigén emisszióját reprezentálja. A K 4-55
távolsága körülbelül 4600 fényév és a Hattyú csillagképben figyelhető
meg.
[NASA, ESA, the Hubble Heritage Team (STScI/AURA)]
A WFPC2 kamerát az 1993 decemberi szervizelés során szerelte be az
űrrepülőgép legénysége a WFPC helyére. Tizenhat évnyi eredményes
működése alatt rengeteg gyönyörű felvételt készített az Univerzum
legkülönfélébb objektumairól, a Shoemaker-Levy üstökös Jupiterbe
csapódó darabjaitól kezdve a Sas-köd "oszlopain" át a Világegyetem
mélységeit mutató képig (Hubble Deep Field). Pályafutását lezárva a
következő – nagy valószínűséggel az utolsó – szervizelés során a WFPC3
kamerára fogják cserélni.
Fantáziarajz a WFPC2 beszereléséről az 1993 decemberi szervíz során.
[NASA/ESA]
Forrás:
