Szupernóva visszfénye az M100-ban

1064

Két hírben is beszámoltunk már a 2006 elején az M100 jelű, rendkívül szép spirálgalaxisban feltűnt szupernóváról: először csak a feltűnéséről, illetve magyar amatőrcsillagászok által végzett megfigyeléseiről, egy évvel később pedig már a robbanó csillagot övező porfelhő közvetett detektálásáról írtunk. Az Ia típusúként klasszifikált SN 2006X egy vörös óriásból és fehér törpéből álló kettőscsillag volt mindaddig, míg a fehér törpe a társától nem kapott túl sok anyagot: a kb. 1,4 naptömegnyi Chandrasekhar-féle határtömeget elérve a törpecsillag összeomlott, majd a hirtelen beinduló fúziós reakciók szétrobbantották az egész égitestet – egyedül vörös óriás kísérője élhette túl a kataklizmát.

Az arxiv.org preprintszerverén november 19-én jelent meg Xiaofeng Wang (Univ. of California, Berkeley) és munkatársai cikke az SN 2006X körüli visszfény ("light echo") felfedezéséről, amely egyelőre még csak elbírálás alatt áll az Astrophysical Journalban történő megjelenéshez. Az érdekes eredmény újabb példa a robbanó csillagok körüli anyagfelhőkön keletkező visszfény jelenségére, amelyről a 2003. novemberi Meteorban már egyszer írtam bővebben is (a cikk elektronikus változata itt érhető el). Amellett, hogy többé-kevésbé szép képek készítését teszi lehetővé, a jelenség leginkább azért érdekes, mert bizonyos esetekben geometriai távolságméréshez is vezethet az adatok elemzése, emellett pedig a visszfényhez alapul szolgáló porfelhő relatív távolsága is pontosan megbecsülhető, azaz alkalmasint feltérképezhetővé válik a csillagot övező térrészben a csillagközi anyag eloszlása.

 {mosimage}

Az SN 2006X feldolgozott HST-s felvételei 2006. december 24-én, három hullámhosszon.  A nyers képekből már levonták a szupernóvára illesztett csillagprofilt, azaz a fotók az átlagos csillagokhoz viszonyított többletfénylést mutatják. A jobb oldali oszlopban további képsimítás eredményeit láthatjuk.  

Wang és munkatársai nem kisebb műszereket, mint a Hubble Űrtávcsövet és a 10 m-es Keck teleszkópot használták a visszfény kimutatására. Előbbi közvetlen képalkotással és kései fényességméréssel, utóbbi a spektrumban jelentkező kék fénytöbblet érzékelésével adott hírt a szupernóva-robbanás fényének szóródásáról a közeli csillagközi porfelhőn. Az 50 millió fényév távolságban levő galaxisban a visszfény a csillagtól kb. 90-550 fényévre található porfelhőn keletkezhetett, s a direkt képeken talán ha 2 pixelnyivel nagyobbnak is látszik a szupernóva, mint a többi csillag (l. a fenti fotókat). Bár a képek lehetnének meggyőzőbbek, az, hogy a csillag nem halványodott olyan ütemben, mint típusától várható lenne, illetve a spektrum kék oldalán jelentkező többlet egyaránt alátámasztja a visszfény realitását.

Hozzászólás

hozzászólás