Egy évig tartó csillagfolt-ciklus

1484

Az MTA KTM CsKI kutatói Vida Krisztián
és Oláh Katalin vezetésével a 2003-ban felújított és
automatizált svábhegyi 24"-es távcsöve segítségével
gyűjtöttek össze több mint 1000 napon átívelő észlelési
anyagot az EY Draconisról, a Naprendszer környezetének egyik
legaktívabb csillagáról. A fiatal, magányos csillag „nemrég”
érkezett meg a fősorozatra a T Tauri fázis után, igen rövid,
alig fél napos rotációs periódussal. A gyors forgás miatt az
objektum erős mágneses térrel rendelkezik, amelyről többek
között a felszínen megjelenő csillagfoltok tanúskodnak, a Napon
is megfigyelhető napfoltokhoz hasonlóan, ám jóval nagyobb
méretben (természetesen a foltok a mai műszerek segítségével
nem bonthatóak fel, így a „foltok” alatt a Nap felszínén is
látható aktív területekhez hasonló képződményeket kell
érteni, amelyek hűvös foltokat és forróbb területeket, ún.
fáklyákat egyaránt tartalmaznak). A csillag rotációja során
ezeknek a foltoknak köszönhetően az objektum fényessége
folyamatosan változik. A fénygörbéből egyszerű matematikai
modellel közelítőleg meghatározható a foltok mérete és helye,
hosszútávú észlelések segítségével pedig a foltparaméterek
változása is nyomon követhető.

Az EY Draconis forgási fázis függvényében ábrázolt fénygörbéi különböző időpontokban. A görbéket jellemző hullámok változásai tükrözik egy aktív terület lassú felbomlását, majd pedig egy új születését.

A mérések a rotáció és a
foltfejlődés mellett egy harmadik változásról is tanúskodnak:
egy nagyjából egy éves aktivitási ciklusról (hasonlóan a Napon
is tapasztalt 11 éves ciklushoz). Az eddigi kutatások szerint a
csillagok forgási sebessége és az aktivitási ciklus hossza
kapcsolatban van egymással: minél gyorsabb a csillag forgása,
annál rövidebb az aktivitási ciklus is. Eddig azonban egyetlen
csillagon sem sikerült ilyen rövid aktivitási ciklust kimutatni.

A teljes fénygörbe a rotációs moduláció és egy hosszútávú trend levonása után. Szaggatott vonal jelzi a közel egy éves aktivitási ciklust.

A csillag felszíne korántsem állandó:
folyamatosan jönnek létre és tűnnek el aktív területek, így az
észlelt fénygörbe alakja is átalakul. Az EY Draconisról készült
mérések során szépen nyomon követhető egy aktív régió
felbomlása és egy új foltcsoport létrejötte. Érdekes, hogy az
aktív területek a csillag két ellentétes oldalán (130 és 250
fokos hosszúságnál) egy viszonylag szűk tartományban „szeretnek
létrejönni”. Ezt a „flip-flop” jelenséget a jelenlegi
elméletek szerint a csillag mágneses terét létrehozó
dinamómechanizmus egy speciális változata okozhatja, amely
tengelyszimmetrikus és nem tengelyszimmetrikus módust is tartalmaz.

Az eredményeket ismertető publikáció
az Astronomische Nachrichten című folyóiratban került
elfogadásra, valamint az arXiv szerverén is elérhető az alábbi
címen: http://arxiv.org/abs/1001.1852

Hozzászólás

hozzászólás