A legnagyobb tömegű csillagok

1293

Az elmúlt évtizedekben a csillagkeletkezés egyik tisztázatlan területe volt a legnagyobb tömegű égitestek kialakulása. A nagytömegű csillagok születéséről azért volt kevés információ, mert az ilyen objektumok viszonylag ritkák. Vajon kisebb társaikhoz hasonlóan, a csillagközi anyag összesűrűsödésével híznak meg, esetleg kisebb égitestek bekebelezésével formálódnak a zsúfolt csillagkeletkezési régiókban?

Nimesh Patel (CfA) és kollégái a HW2 jelzésű sugárforrást vizsgálták, amely a Cepheus-A jelű csillagkeletkezési régióban található protocsillagból, illetve a belőle kiinduló kettős anyagsugárból áll. A formálódó csillag egy kb. 15 naptömegű objektum, távolsága kb. 2000 fényév. Az égitestet a szubmilliméteres hullámhosszakon működő hawaii SMA teleszkóppal tanulmányozták, ami a forró gáz és por kimutatására alkalmas. Kiderült, hogy a születő égitestet egy korong övezi, melynek tömege 1 és 8 naptömeg közötti. A képződmény a centrumtól nyolcszor messzebb terjed, mint amilyen távol a Plútó kering a Nap körül.

Fantáziarajz a protocsillagról, korongjáról és két anyagsugaráról (Christine Pulliam, CfA nyomán)

A HW2 centrumából két anyagsugár is kiindul egymással ellentétes irányban – ahogy az a kisebb tömegű protocsillagoknál is megfigyelhető. A korong létezése arra utal, hogy az ilyen extrém nagytömegű égitestek is a csillagok többségénél megfigyelt módon, a gázanyag fokozatos összegyűjtésével, azaz akkrécióval jönnek létre. Ha kisebb tömegű protocsillagok összeolvadásával keletkeznének, akkor nem látnánk a most megfigyelt korongot.

Forrás: CfA PR No.: 05-27

Hozzászólás

hozzászólás