A csillagok életének végét jelző szupernóva-robbanásokból a
Tejútrendszerhez hasonló nagyobb galaxisokban évszázadonként
nagyságrendileg 2-3 történik. Míg saját Tejútrendszerünkben 1604
óta (vagyis immár 402 éve!) nem figyeltünk meg ilyen jelenséget, az NGC
1316 jelű galaxisban ezekben a hetekben két szupernóva is látszik egyidejűleg.
A
mellékelt képen a tőlünk mintegy
80 millió fényévre található nagy tömegű óriás elliptikus galaxis, az
NGC
1316 látható. A Fornax A rádiógalaxisként is ismert objektum közepén a
rádiósugárzás forrása, a központi
fényes mag, illetve két oldalán a két szupernóva helyezkedik el. Elsőként a
jobb oldali csillag villant 2006. június 19-én, amely az SN 2006dd
jelzést kapta, és a felvétel készítésének idején még mindig észlelhető
volt. A bal oldali, SN 2006mr jelű szupernóvát november 5-én
fedezték fel (az ettől balra látható fényes csillag nem tartozik a
galaxishoz, hanem a Tejútrendszerhez tartozó előtércsillag).
Az NGC 1316 a NASA Swift űrszondájának felvételén (Forrás: NASA/Swift/Stefan Immler)
Fontos
emlékeztetnünk arra, hogy bár a két szupernóva a Földről egyszerre
látható, eltérő valódi távolságuk miatt a valódi robbanások között akár
több száz év is eltelhetett – valamikor 80 millió évvel ezelőtt.
A Fornax
A egyébként az egyik legtöbb szupernóvát termelő galaxis,
mivel az elmúlt 26 évben legalább 4 szupernóva-robbanás történt a
rendszerben. Az
elképzelések szerint csillagászati értelemben nemrégiben olvadt össze
egy másik galaxissal, és elképzelhető, hogy az észlelt nagy
szupernóva-gyakoriság a galaxisütközésekben fellépő folyamatok
következménye. Két csillagváros összeolvadása során
sok nagy tömegű csillag keletkezik, amelyek életük gyors leélése után
szupernóvaként robbannak fel. A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy a
negyed évszázad alatt négy szupernóva feltűnése valóban ezekkel a folyamatokkal hozható-e kapcsolatba.
Forrás: Science Daily, 2006. november 24.