Kozmikus gyöngysor a Nagy Magellán-felhőben

1020

Húsz évvel ezelőtt fedezte fel Ian Shelton kanadai csillagász az 1604 óta legfényesebb szupernóva-robbanást. Az SN 1987A jelzésű objektum mintegy százmillió Nap fényteljesítményével ragyogott az 1987. február 24-i felfedezést követő hónapokban, majd lassan halványodva tűnt el az észlelők szeme elől, átadva a terepet a csillagászat legérzékenyebb műszereit használó obszervatóriumok számára.

Az elmúlt két évtizedben földi és űrtávcsövek serege vizsgálta a robbanás maradványait, aminek eredményeként teljesen új megvilágításba kerültek a nagy tömegű csillagok halálára vonatkozó elméleteink. Kiderült például, hogy nem csak vörös szuperóriások, hanem forró, kék óriáscsillagok is felrobbanhatnak, míg a csillag körüli gyűrűs szerkezetek eredetére mindmáig nincs megnyugtató magyarázat.

Mivel a csillag a 163 ezer fényév távolságban levő Nagy Magellán-felhőben,  Tejútrendszerünk egyik legközelebbi kísérőgalaxisában robbant fel (Kr. e. 161 ezerben…), a legfinomabb részletek felbontására a Hubble Űrtávcső alkalmas.

Az SN 1987A 2006 decemberében (STScI)

Robert Kirschner (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) és munkatársai másfél évtizede tanulmányozzák az SN 1987A-t az Űrtávcső különböző műszereivel. A legújabb felvétel tavaly decemberben készült az azóta meghibásodott Advanced Camera for Surveys (ACS) kamerával, és minden korábbinál tisztábban mutatja a szupernóva-maradvány részletes szerkezetét.

Az Űrtávcsöves kutatások legfontosabb eredményei:

  • a szupernóvát világító belső gázgyűrű veszi körül, melynek átmérője kb. 1 fényév. Legalább 20 ezer évvel a robbanás előtt már ott volt, és a 20 évvel ezelőtti robbanás röntgensugarai kezdettől fogva fénylésre gerjesztik.
  • két külső vékony gázgyűrű, melyeket földi távcsövek is észleltek. A HST képein finom szakadások látszanak rajtuk. Eredetük nem tisztázott megnyugtató módon, de valószínűleg a kék óriáscsillagként elszenvedett fellobbanások maradványai.
  • legbelül egy homokóra alakú szerkezet alakult ki, mára egy tized fényév átmérőjűre növekedve. Két gömbszerű anyagcsomóból áll, melyek a szétrobbant csillagból jöttek létre, egymástól pedig mintegy 36 millió km/h sebességgel távolodnak.
  • a szupernóva-robbanás lökéshulláma az elmúlt két évben elérte a belső gázgyűrűt, amely ennek következtében fénylő gyöngysorra kezd emlékeztetni.

A következő évek várhatóan izgalmas új eredményeket hoznak. A lökéshullám a fénysebesség huszadával haladva a gyűrűrendszer egyre nagyobb hányadát gerjeszti fénylésre, ami így be fogja világítani a szupernóva-maradvány körüli térséget. Elképzelhető, hogy ezzel eddig nem látott porfelhők és gyűrűk létére derül fény. Másik fontos kérdés, hogy mi maradt az egykori csillag magjának helyén: fekete lyuk vagy neutroncsillag. A csillagászok többsége utóbbit tartja valószínűbbnek, de egyelőre még túl sűrű a körülötte lévő porburok. A HST a következő nagyjavítása során új infravörös kamerát kap, amivel remélhetőleg tisztázni lehet a maradvány magjában található objektum természetét.

Forrás: STScI-PR-2007-10

Ajánlott cikk: A húsz éve felrobbant szupernóva fiatalabb testvére

Hozzászólás

hozzászólás