Láthatatlan galaxist világított meg egy gammakitörés

1297
2013. június 6-án,
tehát mindössze három nappal az emlékezetes kilonóva után
villant fel a GRB 130606A jelű gammakitörés, melyet két
óriástávcső is gyorsan elkapott. A Swift műhold riasztása után
kevesebb, mint nyolc órával a 6,5 méteres MMT távcső, 13 óra
múlva pedig a 8 méteres északi Gemini távcső is felvette az
kitörés utófényének színképét. A gyors reakcióknak
köszönhetően igen részletes adatokkal lettünk gazdagabbak.

A megfigyelésekhez
a legnagyobb távcsövek, mint a Mauna Keán működő északi Gemini
távcső gyors reagálására volt szükség. (Forrás: Gemini
Obs/AURA)

A színképek alapján
a gammakitörés vöröseltolódása z=5,91, vagyis 12,7 milliárd
fényévet utazott a fénye, mire hozzánk elért. Ilyen
távolságokból eddig csak kvazárok színképét lehetett kellő
részletességgel rögzíteni, ez az első eset, hogy a korai
Univerzumban található galaxisokról más fajta égitestek is hírt
hozhatnak. A GRB 130606A egy hosszú gammakitörés volt, vagyis egy
óriáscsillag pusztulása hozta létre. A csillag halála pont abban
az időszakban történt, mikor az addig sötét Világegyetemben
megjelentek az első csillagok és kvazárok, és fényük az
Univerzumot kitöltő semleges hidrogént újra ionizálta. Bár az
eredmények kissé bizonytalanok, a kitörés valamikor a
reionizációs korszak legvégén történhetett, és a távoli
galaxis környezetében a semleges hidrogén már csak a 0-11 %
közötti részarányt érte el az ionizálthoz képest.

De nem csak a galaxisok
közti űr anyagáról hozott információt a gammakitörés fénye,
hanem magáról az egyébként láthatatlan szülő galaxisról is.
Ahogy a sugárzás áthaladt a csillagközi anyagon, az abban
található elemek is elnyelési sávokat hoztak létre a színképben.
A kutatók azt találták, hogy a Naprendszer összetételéhez
képest a távoli galaxisban mindössze egy tizede volt a lítiumnál
nehezebb elemek aránya. A Világegyetem keletkezésekot ugyanis csak
a hidrogén, hélium, illetve nagyon kevés lítium jött létre, az
összes többi elemet a csillagoknak kellett legyártani, vagyis ezek
csak fokozatosan dúsultak fel. 12,7 milliárd évvel ezelőtt már
talán létrejöhettek kőzetbolygók, az élet keletkezéséhez még
nem voltak megfelelőek a körülmények.

Mielőtt a Földre
érne, a gammakitörés fénye először még áthalad a szülő
galaxisban illetve a galaxisok közti űrben található gázon is,
melyek elnyelési vonalai a színképében is megjelennek. (Forrás:
Gemini Obs/AURA, Lynette Cook)

“A csillag halálakor
a Világegyetem még csak készülődött az élet megjelenésére.
Még nem tartalmazott életet, de már gyártotta a hozzá szükséges
kémiai elemeket.” – mondta el Ryan Chornock, a Harvard-Smithsonian
Center for Astrophysics munkatársa. A kutatók bíznak benne, hogy a
következő generációs óriástávcsövek, mint a Giant Magellan
Telescope elkészültével a még távolabbi gammakitörések
színképét is részletesen meg tudják majd figyelni.

Forrás: CfA. Az
eredményeket közlő szakcikk az Astrophysical Journal folyóiratban
fog megjelenni, 2013. szeptember 1-én.

Hozzászólás

hozzászólás

MEGOSZTÁS
Következő bejegyzésSzűrjük a marslégkört