• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Mégsem teljesen feketék?







    Az általánosan elfogadott nézet szerint nem láthatunk fekete
    lyukat, mivel a fekete lyukból semmi, még a fény sem juthat ki.
    Szerencsére a fekete lyukak sem teljesen feketék. A fekete lyuk erős
    gravitációs vonzásával magába szívja a környező gázt, amely eközben
    felforrósodik és így sugárzást bocsát ki. A sugárzás ilyen értelemben
    felhasználható arra, hogy mintegy megvilágítsuk a fekete lyukat és
    kirajzoljuk annak profilját.

    A csillagászok reményei szerint
    néhány éven belül lehetővé válik a saját Tejútrendszerünk
    középpontjában levő fekete lyuk eseményhorizontjának közelebbi
    vizsgálata. Ennek eléréséhez szubmilliméteres tartományban dolgozó
    távcsövek kontinenseken átnyúló hálózatára lesz szükség. A hálózat
    révén egy, a teljesítményét tekintve Föld-méretű távcső válik
    használhatóvá. Ezt az interferometria néven ismert eljárást a hosszabb
    hullámhosszú rádiósugárzás vizsgálata során már régóta használják. A
    rövidebb, szubmilliméteres sugárzás tanulmányozásával a csillagászok
    igen nagy felbontású képeket kaphatnak a fekete lyuk közvetlen
    környezetéről.

    A Tejútrendszerünk középpontjában levő fekete lyuk
    átmérője megközelítőleg 15 milló km, és több mint 25000
    fényévnyire található. Ez a legjobb célpont az interferometrikus
    vizsgálatok számára, mivel az összes ismert fekete lyuknál nagyobb
    kiterjedéssel látszik az égen. Mindazonáltal a néhányszor tíz milliomod
    ívmásodpercnyi szögmérete nehézséget jelent a megfigyelők számára,
    mivel tízezerszer jobb felbontást követel meg, mint a Hubble Űrtávcső
    jelenlegi felbontása a látható fény tartományában.

    A fekete lyuk
    határán levő forró foltokból már észleltek sugárzást. Mindazonáltal a
    jelenleg alkalmazott technológia még nem áll teljesen készen a
    felhasználásra, így Avery Broderick és Avi Loeb (Harvard-Smithsonian
    Center for Astrophyiscs), mintegy ennek az észleléstechnikai ugrásnak
    az előkészületeként, számítógéppel modellezték, hogy várhatóan mint fognak a megfigyelők látni.

      

    A Tejútrendszer
    középpontjában levő fekete lyuk körül keringő forró folt elméletileg
    számított képe. A fekete lyukat körülvevő akkréciós korongot, amelyben
    a forró folt található, körülbelül 45 fokos szögben láthatjuk. A
    két kép közötti különbség, hogy a bal oldali kép egy nem forgó, míg a
    jobb oldali egy maximális sebességgel forgó fekete lyukat ábrázol. (A Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics nyomán.)

    A
    Galaxisunk központi fekete lyuka által kibocsátott sugárzás jelenlegi
    ismereteink szerint is fluktuál, valószínűleg azért, mert az anyag
    nagyobb csomókban nyelődik el. A forró pontokból kiinduló sugárzást
    tanulmányozva a kutatók szimulálták a jelenlegi technológiával elérhető
    kisfelbontású észlelések eredményeit is. A megjelenő újabb észlelési
    eredmények egyezést mutatnak Broderick és Loeb előrejelzéseivel. A
    későbbiek során rutinszerűen végzett megfigyelésekkel számos ilyen fler
    (felfényesedés) adatait gyűjthetik össze a kutatók, amelyek elemzésével
    magának a fekete lyuknak a tulajdonságaira következtethetnek majd.

    Az
    infravörös tartományban a már meglévő és a közeljövőben elkészülő
    interferometrikus eszközökkel végzett megfigyelések lehetőséget adnak
    Galaxisunk magjának hihetetlenül részletes vizsgálatára, ezred
    ívmásodpercnél jobb felbontásokkal. Mindazonáltal a szubmilliméteres és
    infravörös észlelések kiegészítő jellegűek, mindkét módszert használni
    kell ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a Galaxisunk központi részéről.

    Az
    észlelésekkel végső soron Einstein általános relativitáselméletét
    fogják tesztelni, egy fekete lyuk által keltett rendkívül erős
    gravitációs térben.

    Forrás: Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics PR 05-32

    Ez a bejegyzés Csillagok végállapotai kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul