A Napunknál legalább nyolcszor nagyobb tömegű csillagok összeroppanásakor a heves robbanás
következtében a külső rétegek ledobódnak,
majd az eredeti csillag tömegétől függően egy neutroncsillag vagy fekete lyuk jöhet létre. Ilyen hátramaradt
neutroncsillagok a gyorsan forgó pulzárok, melyek a
robbanás következtében több millió
kilométer per órás sebességre is
gyorsulhatnak.
A G11.2-0.3
jelű objektum egy körszimmetrikus szupernóva-maradvány,
közepében egy neutroncsillaggal, amely minden részletében tökéletesen
illusztrálja, hogyan is kell kinéznie egy néhány ezer
éve felrobbant csillagnak. Röntgen- és rádiótartományban végzett
mérések alapján egyértelmű, hogy a forró gázfelhő egy egykori csillag
halálának maradványa. A Very Large Array rádióteleszkóp-hálózat
felvételeiből meghatározták a felhő
tágulási sebességét, amiből megbecsülhető a kora. Kiderült,
hogy nagy valószínűséggel azonosítható a kínai csillagászok
által Kr.u. 386-ban megfigyelt vendégcsillaggal, amely a második
legidősebb szupernóva-észlelés a történelmi krónikákban.
A Kr.u. 386-ban megfigyelt szupernóva maradványa – 1620 évvel később
A Chandra
képén jól elkülöníthetők a különböző energiákon sugárzó területek. A
táguló gázfelhő közepén található a pulzár, illetve a belőle távozó
nagyenergiájú részecskék árama, melyek kemény röntgensugárzást
bocsátanak ki (kékkel jelölve). A maradványt övező külsőbb rétegek
kisebb energiájú lágy röntgensugárzás forrásai (zölddel és pirossal).
Meglepő
fejlemény, hogy a rádiósugárzó felhő tágulási sebességéből
meghatározott kor eltér
a pulzárok kormeghatározására használt
"hagyományos" módszerrel adódó
eredménytől. Utóbbi a neutroncsillag forgási sebességéből következtet a
robbanástól eltelt idő hosszára, esetünkben azonban az eredmény tízszer
nagyobb a tágulási kortól. A különbség arra utal, hogy a
fiatal pulzárokra a forgási sebességből
számolt eredmények nagyon félrevezetőek
lehetnek.
Forrás: Chandra Photo Album, 2007.01.30.