Az SN1987A jelű szupernóva szülőcsillaga, a Sanduleak -69º 202
(röviden SK-69) jelű égitest 18 éve robbant fel a Nagy
Magellán-felhőben. Maradványa feltehetőleg egy neutroncsillag, amit
azonban mind a mai napig nem sikerült detektálni. Amikor 1987. február
23-án bekövetkezett a szupernóva-robbanás, a csillag hónapokra
szabad szemmel is láthatóvá vált, utána azonban egyenletesen
elhalványodott. Az utóbbi években ismét az érdeklődés középpontjába
került, amit a csillagot övező gázgyűrű és a robbanás lökéshullámának
látványos kölcsönhatása okoz. A Chandra röntgenteleszkóp legújabb
felvételein intenzív röntgensugárzás látszik, és bár maga a felfénylés
már évek óta folyamatosan tart, a ragyogás most érte el
csúcspontját.
Az SN 1987A három gyűrűje (NASA/CXC/PSU/S.Park & D.Burrows nyomán)
A
röntgen tartományban is megfigyelhető tündöklés oka, hogy a
szülőcsillag (progenitor) a robbanást megelőző egy millió évben
összetett tömegvesztési folyamatokon esett át. Először egy lassú,
szimmetrikus, majd később egy gyors és aszimmetrikus csillagszél indult
ki a progenitorból, és bonyolult összjátékuk hozta létre a Hubble
Űrtávcső képeiről jól ismert hármas gyűrűs szerkezetet (l. a
képen). A legbelső gyűrűt most érte el a szupernóva-robbanás
lökéshulláma teljes egészében, ami ugrásszerű sűrűség- és
hőmérsékletnövekedést okoz a gyűrűben. A több millió fokra felhevülő
gázanyag erős röntgenforrás, és ezt látjuk a Chandra képein. Az
eseményt már előrejelezték a csillagászok, és valójában az első
felfénylésre – a gyűrű egyik kisebb csomójában – már 1997-ben sor
került. A gyűrű nem egyenletesen fénylik, amit inhomogén anyageloszlása
okozhat.
A gyűrű folyamatos kifényesedése a Chandra röntgenteleszkóp felvételein (NASA/CXC/PSU/S.Park & D.Burrows nyomán)
A
progenitor körülbelül 20 naptömegű, kék szuperóriás volt. Mivel a Nagy
Magellán-felhő csupán 160 ezer fényévre van tőlünk, ez a típusában
egyébként halványnak számító szupernóva az utóbbi 400 év legfényesebb
vendégcsillaga volt. Közel két évtizeddel a robbanás után a felfénylő
gyűrű érdekes módon nem csak a csillag jelenéről, hanem a múltjáról is
érdekes információkat nyújt, hiszen az idő előrehaladtával egyre
részletesebb képet fogunk kapni az elmúlt egy millió év tömegvesztési
folyamatairól.
Animáció a felfényésről: a Chandra oldalán
Forrás: Chandra PR 2005.08.22