A Gliese 876 15 fényév távolságban, az Aquarius csillagképben megfigyelhetõ, a Napnál háromszor kisebb tömegû, M színképtípusú vörös törpecsillag. A csillag körül korábban már két óriásbolygót találtak, ezek tömege 0,6 illetve 1,9-szerese a Jupiterének. Az óriásbolygók 1:2 arányú rezonanciában állnak egymással, 30 és 60 nap alatt járják körbe a csillagukat. Létükre Paul Butler (Carnegie Institution) és munkatársai a csillag radiális sebességének változásából következtettek, és ugyanezek az adatok egy harmadik, még beljebb keringõ planétára is utaltak.
Utóbbi kimutatásához a Keck teleszkóppal készítettek részletes spektrumokat a rendszerrõl. A mérések meg is hozták az eredményt: a harmadik exobolygót a rendszerben. Utóbbi a csillaghoz nagyon közel kering, emiatt tengelyforgása talán kötött, felszíni hõmérséklete pedig 200-400 °C körül lehet. A minimum 5,9 földtömegû égitest 0,021 Cs.E.-re, azaz a Merkúr naptávolságának tizedére, járja körül a csillagát (ez egyébként a Gliese 876 átmérõjének kb. 10-szerese), 1,94 napos periódussal. Az exobolygó valószínûleg egy Föld-típusú kõzetbolygó. Ha mégsem az, talán a csillaghoz közel sodródott óriásbolygó, amely anyagának nagy részét a közeli csillag sugárzása elpárologtatta – de ez nem tûnik valószínûnek.
Fantáziarajz az exobolygóról (Lynette Cook, Trent Schindler, NSF nyomán)
Az új exobolygó tömegét pontosabban ismerjük, mint a hasonló planétákét, amelyeket szintén radiális-sebesség módszerrel azonosítottak. A két korábban felfedezett óriásbolygó pályájának alakját és a pályák tengelyének elfordulási ütemét (perihélium precesszió) közelítõ modellekbõl pontos tömeg értékeket számítottak, amelyet a Doppler-megfigyelésekkel összevetve sikerült megállapítani, hogy a planéták keringési síkja kb. 40 fokos szöget zár be a látóirányunkkal.
Az eddig talált, fõsorozati csillagok körül keringõ mintegy 150 exobolygó mindegyike nagyobb tömegû volt ennél, legalább akkora tömegû, mint az Uránusz vagy a Neptunusz. A korábban találtak tehát inkább óriásbolygók lehettek, míg kisebb tömegû planétákat eddig biztosan csak pulzárok körül azonosítottunk, ami a földihez hasonló élet szempontjából kedvezõtlen környezet jelenlegi ismereteink alapján. Maga a Gliese 876 is a legkisebb tömegû csillag, amely körül eddig exobolygót azonosítottak.
A fent említett, korábban talált két óriásbolygó és a most felfedezett kőzetbolygó lényegesen közelebb vannak a csillagukhoz, mint a mi bolygóink a Naprendszerben a mi Napunkhoz. Ez elméleti megfontolások alapján várható is, mivel egy kisebb tömegű csillag körül a protoplanetáris korong, amelyekből bolygók kondenzálódnak, szintén kisebb. Emellett a csillag kialakulása alatt sem várható olyan erős sugárzás és csillagszél, mint pl. a nagyobb tömegű Napnál. Mindezek eddig csak elméleti megfontolások voltak, míg napjainkban már néhány észlelési bizonyíték, így a fenti rendszer jellemzői is erre utalnak. Olyan csillagokat, amelyek körül csak egy exobolygó kering azért nehéz ennek a teóriának az igazolására használni, mert ott lehetnek olyan planéták, amelyek a csillagtól messze keletkeztek, és csak későbbi perturbációkkal jutottak mai helyükre. A fenti esetben három bolygó van rendre légyegesen közelebb, ez már komolyabb érvnek számít. A modell alátámasztásához persze még sok hasonló, sikeresen azonosított exobolygó kell, amire van esély, hiszen az M törpék talán a leggyakoribb csillagtípust képviselik a Tejútrendszerben.
További információk: a Meteor 2005/9-es számában.
