Napjainkra már több mint 150 exobolygót ismerünk, ezek főleg
magányos csillagok, avagy laza kettős rendszerek egyik tagja körül
keringenek. A Világegyetemben lévő csillagok legalább fele kettős vagy
többszörös rendszert alkot, közülük sok esetben a partnerek egymáshoz
viszonylag közel találhatók. Ilyen szoros rendszerekben nem találtunk
exobolygót – egészen mostanáig.
A HD 188753 a Napunkhoz hasonló
csillag a Földtől 149 fényévre, a Cygnus csillagkép irányában. Nem
magányos égitest, hanem egy hármas rendszer tagja, ahol két társa
körülbelül olyan távol van tőle, mint a Szaturnusz vagy az Uránusz a
Naptól. Maciej Konacki (Caltech) a 10 méteres Keck I teleszkóppal egy
1,14 jupitertömegű exobolygót talált a Napunkhoz hasonló HD 188753A
körül. Ez tehát az első megfigyelés többszörös szoros csillagrendszer
egyik tagja körüli exobolygóról.
A
három csillag térbeli viszonya (balra) és az exobolygó pályája a
főkomponens körül (jobbra) háttérben a két távolabbi csillaggal (NASA JPL-Caltech nyomán)
A
felfedezés olyan szempontból fontos, hogy eddig nem tudtuk,
kialakulhatnak-e bolygók az ilyen szoros kettős és többszörös
rendszerekben. Az új planétát a Csillagok Háborújában szereplő
ikercsillag nyomán nem hivatalosan Tatooine bolygónak nevezték el. A
Tatooine az A jelű csillag körül 3,35 földi nap periódusú pályán mozog.
Sárga csillaga a felszínéről figyelve hatalmas korongnak látszik. Az
égen emellett két kisebb, narancsos és vöröses színű, szintén fényes
nap tündököl. Ezek a főkomponens távolabbi G és K színképtípusú
társai, amelyek egymáshoz közel mozognak. A Tatooine bolygón egy év
(mialatt egyszer megkerüli a napját) tehát 3,35 földi napig tart.
Ugyanakkor a csillagától mért kis távolsága miatt tengelyforgása
valószínűleg kötött, azaz mindig ugyanazt az oldalát
fordítja csillaga felé. Utóbbi így az égen állandóan ugyanott
látszik, kellemetlen forróságot árasztva.
Az
exobolygó-vadászok
eddig nem is nagyon vizsgálták a szoros többszörös csillagrendszereket,
mivel itt a hagyományos radiálissebesség-módszer nehezen
használható, mert az egyes csillagok erősen befolyásolják egymás
mozgását. Emellett az elméleti számítások szerint itt kisebb az
esélye a stabil bolygópályáknak. A felfedező az exobolygót a
radiálissebesség-módszer továbbfejlesztésével mutatta ki, amelyet
kifejezetten többszörös rendszerekre
dolgozott ki, és több, egymáshoz közeli csillag esetében is
megbízhatóan írja le a tagok mozgását, egymásra kifejtett gravitációs
hatását. Néhányan azonban egyelőre még kételkednek az új módszer
pontosságával kapcsolatban.
Fantáziarajz
a Tatooine bolygó egyik holdjáról megfigyelhető látványról: balra a
Tatooine bolygó, jobbra a közeli csillag éppen lenyugszik, míg két
távolabbi társa még a horizont felett látható (NASA JPL-Caltech nyomán)
Szintén
érdekes, hogy az új planéta az anyacsillagához közeli, úgynevezett
forró Jupiter típusú exobolygó. A jelenlegi elgondolás szerint ezek az
adott csillagtól messzebb születtek, majd különböző perturbációk révén
jutottak sokkal beljebb húzódó pályájukra. Talán a másik két csillag
működött közre ebben a biliárdjátszmában, amelynek során akár további
csillagok is kidobódhattak a rendszerből. A csillagok körül, születésük
után kialakult protoplanetáris korongokra szintén hatnak a közeli
objektumok. A társak gravitációs tere a korong anyagát szétszórhatja – így nem keletkeznek belőle planéták. A fenti
rendszerben a partnerek gravitációs terétől a HD 188753 körüli
protoplanetáris korong anyaga feltehetőleg 1,3 Cs.E.-ig maradt meg,
távolabbi része szétszóródott. Ha kiderül, hogy többszörös
csillagrendszerekben is gyakran keletkeznek bolygók, sokkal több ilyen
égitesttel számolhatunk, mint eddig gondoltuk. Az ilyen planéták
ugyanakkor abban is segítenek, hogy a keletkezésüket leíró modellek
közül kiválasszuk a megfelelőket.
Forrás: Caltech PR 2005.07.13.
