Mivel a csillagok többsége nem magányos, meglepő, hogy a jelenleg ismert 200 exobolygó közül csupán 50 olyan akad, mely egy többtagú csillagrendszer valamely csillaga körül kering. Egy amerikai kutatócsoport arra keresett választ, hogy vajon különbözik-e a bolygókeletkezés valószínűsége magányos és kettős csillagrendszerekben. Ehhez hatvankilenc A3-F8 típusú fősorozati csillagpárt tanulmányoztak a Spitzer infravörös űrteleszkóp segítségével.
A csillagászcsoport negyven rendszerben talált porkorongot, s ez arra enged következtetni, hogy nagyobb számban fordulnak elő kettőscsillagokban bolygókeletkezéshez szükséges törmelékkorong, mint magányos csillagok körül. Még nagyobb meglepetést okozott, hogy gyakrabban fordult elő ilyen porgyűrű a szoros kettősöknél, melyek 0-3 CsE-re keringenek egymástól. Három esetben pedig a kutatók olyan korongot fedeztek fel, melyek dinamikailag instabil helyen húzódnak.
A Spitzer megfigyelései alapján készített ábra (magyarázat a szövegben). (NASA/JPL-Caltech/T. Pyle nyomán)
A vizsgálatok azt mutatták, hogy egymástól 0-3 CsE, ill. 50-500 CsE-re levő csillagpárosok körül alakulnak csak ki korongok. Míg az előbbieknél a két csillag körül egy közös gyűrű jött létre, addig az egymástól nagyobb távolságban keringő párosoknál csupán az egyik csillag körül találtak ilyet. A 3-50 CsE távolságban keringő kettőscsillagok viszont már túl távol vannak egymástól ahhoz, hogy egy nagy közös gyűrű jöjjön létre körülöttük, azonban túl közeliek ahhoz, hogy bármelyik csillag körül külön kialakulhasson egy.
A kutatócsoport további kutatásokat tervez, hiszen 69 csillagpáros még nem elegendő minta ahhoz, hogy a vizsgálatukból messzemenő következtetéseket lehessen levonni a bolygóformálódással kapcsolatban.
Forrás: astro-ph/0612029, Spitzer PR 2007.03.29.
