Huszonöt fényévre levő bolygót fotózott le a Hubble Űrtávcső

1072

Szenzációs bejelentést tett Paul Kalas (UC Berkeley) és munkatársai a Science november 14-i számában: a Hubble Űrtávcső különlegesen érzékeny műszereit használva felvették az első, látható tartományban készült fotót egy másik csillag körül keringő bolygóról. A Fomalhaut b jelzésű égitest becsült tömege 3 jupitertömeg, s mintegy 872 év alatt járja körbe csillagát.

A Fomalhaut gyűrűje a HST koronografikus műszerével, melyben a központi csillag fényét kitakarva feltárul a porgyűrű képe. A jobb alsó sarokban a bolygóként azonosított test elmozdulása látható.

A Piscis Austrinus (Déli Hal) csillagkép legfényesebb csillagáról már az 1980-as években kiderült, hogy az infravörös tartományban többletsugárzása van, amit egy porfelhő létével lehetett megmagyarázni. Az első közvetlen felvétel a Fomalhaut korongjáról 2004-ben készült a Hubble által: a fotókon jól látszott egy kb. 40 milliárd km átmérőjű porgyűrű a csillag körül, melynek éles belső pereme van. Az alakzat hasonló a Nap Kuiper-övéhez, benne jeges, hideg égitestek milliárdjaival.

A jelen vizsgálatokat is vezető Paul Kalas már 2005-ben felvetette, hogy a gyűrű bizonyos eltorzulásait bolygók gravitációs hatása okozhatja. A 2004-es felvételek után 21 hónappal ismét felkeresték a csillagot az Űrtávcsővel, s mint az a legújabb Science-ben megjelent cikkből kiderült, sikerült azonosítani egy pontszerű égitestet a gyűrű peremétől kb. 3 milliárd km-rel beljebb, amint elmozdult a szűk két év különbséggel készült fotókon. Az elmozdulás tökéletes összhangban áll az adott távolságban várható keringéssel, így az égitest bolygóként azonosítása megalapozott. Távolsága a csillagtól 18 milliárd km körüli, ami nagyjából tízszeres Nap-Szaturnusz távolságnak felel meg.

Fantáziakép a Fomalhautról és bolygójáról.

 A felfedezés érdekessége a rendszer csillagászati értelemben vett fiatalsága: alig 100 millió éves csillag a Fomalhaut, így bolygója az egyik legfiatalabb bolygótest, amit ismerünk kozmikus szomszédságunkban, így részletes megfigyeléseivel, különösen az infravörös tartományban, tesztelhetjük a fiatal bolygórendszerekre vonatkozó elméleteink jóslatait, ezáltal pedig jobban megérthetjük a korai Naprendszerben is lezajlott folyamatokat.

Forrás: NASA PR, 2008.11.13.

Hozzászólás

hozzászólás