Egy kettőscsillag különleges röntgenkitörése

1191

A flernek nevezett rendkívül energikus jelenséget eddig csak a Napunk
esetében tudtuk részleteiben vizsgálni. A fler, vagy másképpen napkitörés,
központi csillagunk külső régiójában, a kétmillió fokos hőmérsékletü
koronában zajlik és oka feltehetőleg az erős mágneses tér nagy
mértékben torzult erővonalainak egy új, alacsonyabb energiájú állapotba
történő átrendeződése. Közben óriási energia szabadul fel, és a jelenség
a teljes elektromágneses színképben megfigyelhető.

Napfler 2003
októberében (a SOHO napészlelő űrszonda felvételei alapján). Az II Peg
kitörése egymilliószor nagyobb energiájú volt.

A Rachel Osten (University of Maryland és Goddard Space
Flight Center) vezette kutatócsoport először valamilyen csillagrobbanásra gondolt, amikor 2005 decemberében felfigyeltek a
röntgen- és gammatartományban működő SWIFT
űrobszervatórium riasztására. Nevéhez méltóan ("Fürge") az űrtávcső
elsődleges feladata a kozmosz nagy energiájú folyamatairól
(gammavillanásokról, röntgen felfénylésekről) minél hamarabb értesítést
küldeni a csillagászoknak.

A II Peg jelű csillag kb. 6 milliárd éves kettős rendszer, melyben a
Naphoz hasonló nagyobb csillagnak van egy kisebb tömegű társa mindössze
néhány csillagsugárnyi távolságban. A komponensek között fellépő
kölcsönhatás
"felpörgette" a csillagokat, ami elősegíti a mágneses aktivitást és a
hirtelen energiafelszabadulással járó jelenségeket. Míg Napunknál
egy-egy fler csupán percekig
figyelhető meg, az II Peg esetében több órán át sikerült követni a
mágneses tér átrendeződése által kiváltott kataklizmát. Közben
elképesztő mennyiségű energia szabadult fel, hozzávetőleg 50 milliószor
billiónyi atombombáéval összemérhető (19 nulla az ötös után!).

Az II Peg-ről érkező gammasugárzás erőssége a kitörés közben.

Ha az II Peg a Nap helyében lenne, a fler során keletkező kemény
röntgensugárzás a Föld légkörét nagy mértékben roncsolná, ami az életre
nézve végzetes következményekkel járna. Érdekes azonban, hogy
egyes elméletek szerint a bolygókeletkezéshez mégis elengedhetetlen
a központi égitestből kiáramló töltött részecskék zápora, ami segíti az
anyagbefogási korongban levő por összetapadását, hozzájárulva a planéták kialakulása felé tett első lépéshez.

Forrás:  Astrophysical Journal, NASA PR 2006.11.06.

Hozzászólás

hozzászólás