A szeptember 28-i holdfogyatkozást a szerencsés észlelők kiváló körülmények mellett láthatták, de a jelenség megfigyelését országszerte nehezítette a felhőzet.
A teljes holdfogyatkozást a nyugati és az északi országrészen élők szinte zavartalanul észlelhették, a legszebb felvételek is ezekről a vidékekről érkeztek. Nyugat-Európából is kaptunk felvételeket (Anglia, Hollandia).
Veszprémből Landy-Gyebnár Mónika küldött beszámolót: Az előrejelzések alapján Veszprémben nem vártunk derült eget, legfeljebb felhőréseket. A fogyatkozás kezdete előtt teljesen borult volt, majd a részlegességkor megvékonyodtak a felhők és átlátszott a Hold, így kimentem fényképezni némi reménnyel. A felhők azonban másképp gondolták és a teljesség ideje alatt végig borult volt, gyakorlatilag csak annyit lehetett észlelni, hogy a korábban még világos színű felhők egészen sötétek lettek (műholdkép alapján nem volt ekkor változás a felettem lévő felhőzetben, vagyis csupán a fentről átsejlő holdfény gyengülését lehetett így látni).
A teljesség vége után 7 perccel szakadt fel a Holdnál a felhőzet, szerencsére, így az egész műsor nem maradt el. Az észak felől érkező nagyobb felhőrésnek köszönhetően az árnyék lassú lekúszását legalább egy ideig láthattam, aztán ahogy világosodott is már az ég, a felhők is elkezdek visszatérni.
Egy képet csatoltam, a Hold körül a felhőpamacsokon kívül koszorú is látszik.
Már csak 1033 nap a következő hazai teljes holdfogyatkozásig!
Keszthelyi Sándor a pécsi eseményekről tudósított:
Pécsett 01:30-kori ébresztés után minden szükséges felszereléssel felkészültem összegyűltünk a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának sportpályáján 02:25-re. A névsor: Áts György, Ignátkó Imre, Keszthelyi Sándor (életkorunk összege: 207 év). Távcsöveink rendre: 200 mm-es Newton, 80 mm-es lencsés, 102 mm-es refraktor.
Az ég minden része borult volt. Mintha a felső zárt felhőréteg alatt egy alacsonyabb kissé szakadozottabb felhőzet lett volna, de csillagok sehol sem látszottak. A telihold fénye sem látszott, még csak sejthetővé sem vált egyetlen pillanatra sem. Elég erős volt a légáramlás.
Várakoztunk, nézegettük a felhős eget, beszélgettünk. A főbejárat portásfülkéjében többször megnéztük a műholdképeket és láttuk, hogy Pécsen nincs remény a holdfogyatkozás megfigyelésére. Kitartottunk, mert a megyei napilap vasárnapi számában is és a legnépszerűbb közösségi oldalon is közzétettük, hogy a jelenség megfigyelésére és távcsöves bemutatására szívesen fogadunk érdeklődőket.
A 03:07-től 04:11-ig tartó teljes árnyékba menetel alatt sem láttuk a Holdat. A teljesség idején, azaz 04:11-től 05:23-ig sem látszott erre esély. Ezért 05:00-kor feladtuk a felhőkkel vívott küzdelmet és hazatértünk.
Több sikerrel jártak angliai észlelőink. Szőke Balázstól és Fedor Tamás küldött fényképeket:
Nyugat-Magyarország kínálta a legjobb észlelési feltételeket hazánkban:
Gulyás Krisztián beszámolója Veresegyházról érkezett:
Vasárnap este – a műholdképek láttán nem túl derűlátóan – hajnali 3-ra állítottam be az ébresztőórát, bízva abban, hogy végül csak kiderül az ég a jelenség kezdetére. Sajnos nem így lett, 3-kor szinte teljesen zárt felhőzet fogadott, a Hold éppen csak átderengett a felhőkön. ÉÉK felé azonban csillagok sziporkáztak az égen és a felhősáv széle nyugat felé látszott mozogni. Az órát fél 4-re állítottam, és visszafeküdtem. De még fél 4-kor sem volt derült az ég a megfelelő helyen. Maradt az ébresztőállítás 4 órára. Ekkor már egészen közel volt a derültség sávja a Holdhoz, így érdemesnek láttam felöltözni és fényképezőgéppel, fotóállvánnyal kiköltözni a házunk emeleti teraszára, ami épp nyugat felé néz. Ez első használható képeket 4:20 körül tudtam „legyártani”, ekkor már csak egy vöröses fényű foltos korong lebegett az égen. Mivel az események nem zajlottak túl gyorsan, a fogyatkozás fotózása mellett állókamerás „zsánerfotók” készítésével csaptam agyon az időt. Negyed 6 magasságában tűnt fel először, hogy az árnyék szépen lassan kezd lekúszni a Hold korongjáról. Háromnegyed 6-kor 20×60-as binokulárral döbbenetes látvány volt bolygónk árnyékának pereme a fényes holdkorongon. Egyben fantasztikus érzés is volt látni az égimechanika működését, illetve belegondolni abba, hogy az a sötét valami ott a Holdon a mi árnyékunk.
Kb. 6 óráig figyelhettem a jelenséget, ugyanis ideje volt indulni dogozni. Út közben még oda-odapillantottam a „dagadó” Holdra, ahogy az egyre világosodó égen mind közelebb ér a horizonthoz, majd eltűnik a látóhatár közelében úszó felhők mögött.
Ivanics Ferenc Városlődről küldte ezt a hangulatos beszámolót:
Igen nagy izgalommal készültünk a holdfogyatkozás észlelésére. Békési Zoltán és Veisz András barátommal már napok óta a műholdfelvételeken és a legfrissebb előrejelzéseken csüngtünk. Óriási optimizmussal vágtunk bele az észlelésbe, valamivel 02:15 után, Városlőd határában, a régi 8-as főút szélén; habár egy kicsit aggasztott minket az egész égboltot befedő, egybefüggő felhőtakaró. Binokulárjainkkal egyre csak az északnyugati horizontot pásztáztuk, keresve a jelét annak, hogy arról hamarosan tisztulni kezd az ég… Hatalmas öröm volt felfedezni az éppen lenyugvóban lévő Vegát, s hamarosan már szabad szemmel láthattunk több más csillagot is, ami óriási reménnyel töltött el minket! Azon kezdtünk töprengeni, hogy akár a kilépésből is elcsíphetünk majd valamit.
Körülbelül 10 perccel a teljes fogyatkozás kezdete előtt a távolban egy autó fényszórói tűntek fel. Egy apuka, Mátraházi Gábor és óvodás kisfia látogatott ki hozzánk. Gábor két napja keresett meg minket azzal, ha sikerül felkeltenie gyermekét, akkor kinéznének hozzánk Veszprémből, hogy tanúi lehessenek e jelenségnek.
Éppen bemutattuk nekik a műszereinket, amikor 04:18-kor egy felhőrés nyílt, melyen át megpillanthattuk a csodálatos színekbe öltözött Holdat! Ettől a perctől kezdve csak időnként zavarta meg észlelésünket egy-egy felhőfoszlány.
Ettől fogva Zoli GOTO EQ6-os állványára szerelt 120/600 akromáttal hihetetlenül szép felvételeket sikerül készítenünk, egészen a kilépésig.
Veisz András egy másik tükörreflexes géppel igen megkapó felvételeket készített az „elfogyott” Holdról, ahogy kísérteties fényben fürdeti a környező tájat.
Felváltva nyomkodtuk a távkioldót, s közben csodálattal szemléltük a Hold körül feltűnő csillagokat, és a közel 95%-ban kitisztult égboltot, mely igen jó átlátszóságú volt. A totalitás alatt rögtönzött csillagászati bemutatót tartottunk egy 20×80 binokulárral Gábornak és egyre álmosodó, de annál lelkesebb kisfiának. Lenyűgözte őket az M31 és az M42, de a Szekeres nyílthalmazai is fantasztikus látványt nyújtottak.
Velük együtt csodáltuk a keleti égen feltűnő Jupiter, Mars és Vénusz hármasát, ahogy méltóságteljesen asszisztáltak ehhez a csodálatos, kozmikus előadáshoz.
Körülbelül 04:50 körül búcsúztak el tőlünk Gáborék, legközelebb már az ÚCsK klubfoglalkozásán találkozunk velük.
06:25 és 06:32 között feszült figyelemmel kémleltük a Holdat távcsöveinkkel és szabad szemmel, de sajnos nem tudtuk egyértelműen megállapítani, hogy pontosan mikor hagyta el a teljes árnyék kísérőnk felszínét.
A fényképfelvételeinkből egy animációt állítottunk össze, mely néhány percbe sűrítve bemutatja az általunk észlelt fogyatkozást. Az anyag megtalálható a Youtube-on is.
Mindent egybevetve, sikerként könyveltük el a holdfogyatkozás megfigyelését, talán az azt megelőző izgalommal teli várakozás miatt is! Békési Zoli e mondattal zárta közös észlelésünket: „Olyan, mintha nekünk előbb lett volna karácsony.” S valóban, mindannyian így éreztünk hétfőn reggel!
Nagykanizsaiak Hegyhátsálon
Hazánkból hétfőn hajnalban teljes holdfogyatkozás volt látható hétfőn hajnalban. Sajnos az időjárás és a felhőzet nem volt éppen kegyes a magyarországi amatőrcsillagászokhoz. A hétfő hajnali műholdkép alapján csak egy nagyon keskeny sáv volt alkalmas a jelenség végigkövetésére. Egy gyors telefon hegyhátsáli barátainkhoz, ahonnan jó híreket kaptunk és azonnal autóba ültünk. Helyi idő szerint 3:40 körül értünk Hegyhátsálra. Gyors üdvözlés után, kipakoltunk és elkezdtük a jelenség észlelését, fotózását. Az elején még volt pár vékony felhőfoszlány, de aztán a teljesség beállta előtt gyönyörűen kitisztult az égbolt. A Hegyháti Obszervatórium minden rendelkezésre álló eszközével megnéztük a vöröses színben pompázó Holdat. A teljes árnyékból való kilépés után kb. 10 perccel nyugatról felhők kúsztak be és hol teljesen eltakarták azt, hol pedig egy felhőlyukon át felfedték a nem mindannapi látványt. Sajnos a jelenség végét nem tudtuk megvárni, mert a csapatból kinek 7-kor, kinek 8-kor jelenése volt a munkahelyén, így 6 óra előtt pár perccel búcsút vettünk vendéglátóinktól Horváth Tibortól, Tuboly Vincétől és Molnár Anitától (akinek köszönjük a pogácsát, meleg teát és forró kávét). A NAE expedíció tagja a következők voltak: Gazdag Attila, Gazdag Kristóf, Gazdag Mónika, Rácz Zoltán, Perkó Tímea és Perkó Zsolt
Holdfogyatkozás tornatermi éjszakával
Tizenkilenc gyerek és két tanár ébren töltötte a holdfogyatkozás éjszakáját.
Csepelen a Tejút utcában, a Vermes Miklós Általános Iskolában a 8/a engedélyt kapott egy tornatermi éjszakára. Az ilyen alkalom nagy jutalom egy- egy osztálynak, amit csak a legjobb magaviseletűek kaphatnak meg. Mi a magatartásunk alapján csak az esélytelenek nyugalmával várhattunk volna ilyesmire. Égi segítséggel (pontosabban három égitest segítségével) mégis sikerült. Már a tanév első napja előtt lekötöttük a dátumot: szeptember 27/28-at a holdfogyatkozás éjszakáját. Tanáraink elfogadták, hogy a másnapi tanórákon az osztály, várhatóan csak szenderegni fog. A szülők szintén partnerek voltak. Nem csak elengedték a gyerekeket, hanem minden földi jóval elláttak bennünket, még egy terülj-terülj asztalt is varázsoltak elénk.
Természetesen egy ilyen éjszaka nem csak a Holdról szól, hanem a vég nélküli játékokról, a féktelen rohangálásokról és az együttlétről is. De felkészültünk a teljes holdfogyatkozásra is. Előre tudtuk, hogy mikor mi következik, csak az időjárásról nem akartunk tudomást venni.
Zárt felhőtakaróval kezdtünk. 10 perccel a részleges fogyatkozás előtt felhőlyukak jelentek meg Csepel felett: mindenki látta, hogy telihold van. De néhány percen belül újra bezáródott az ég.
A teljes fogyatkozás közepe táján, vékonyodni kezdett a még mindig zárt felhőzet. Egy- pillanatra átderenget a felhőfüggönyön az a sejtelmes, vöröslő korong. Ezekre a pillanatokra riadóztattuk a gyerekeket. Kisebb nagyobb csapatokban érkeztek, de végül mindenki látta (megpillanthatta) a jelenség közepét.
Öt órától az ég gyorsan tisztulni kezdett. Már csak ott voltak felhők ahol nem kellett volna lenniük…
Megérkeztek a takarítók, konyhások, és az iskolának fel kellett készíteni magát most is, mint minden hétfő reggel. Elhagytuk a megfigyelő helyet, visszahúzódtunk a saját termünkbe.
A gyerekeknek kb. 1,5 óra csendes pihenő maradt az első csengetésig.
De még így is volt 8 teljesen friss gyerek, és az ég teljesen kitisztult, az iskolánk pedig alacsony és lapos teteje van… Szigorú tanári felügyelet mellett a legelszántabbak, és legfegyelmezettebbek kiléphettek tőre. És azon a ragyogó reggelen, egy biztonságos útvonalon, rövid, ám rendhagyó hajnali sétát tehettek. Már teljesen világos volt, de nyugaton, a park bokrai felett még ott tündökölt a félig a földárnyéba burkolózó Hold.
Bevált hát a számításunk, iskolánk valóban ideális helyszín volt. Az alacsonyan lévő Holdat semmi más nem takarta, csak a felhők.
