Szombat este, mielőtt a felhők elérték volna a Mátrát, egy a Holdnál is közelebb haladó, szoba méretű kisbolygót észleltek a Piszkés-tetőn dolgozó csillagászok – észlelési műhelytitkok és egy szép példa a nemzetközi együttműködésre.
Az apró sziklát fél nappal korábban fedezték fel az arizonai Catalina Obszervatórium 68 cm-es Schmidt-távcsövével. A veszélyes földközeli kisbolygók megtalálására épített távcsővel az utóbbi években számos igen közel merészkedő égitestet azonosítottak. Ezek követése azonban nemzetközi feladat, mivel hajnalban be kell fejezni az észleléseket, másnap estére pedig – ahogy a mostani esetben is – a kisbolygó már elhalad mellettünk, jelentősen elhalványul, így nem lehet tovább követni. Ezért minden ilyen égitestet a megtalálása után azonnal feltesznek egy nyilvános honlapra, amit a világ összes, a témával foglalkozó hivatásos és műkedvelő csillagásza figyel. Így történt ezzel a kisbolygóval is, amely a felfedezés idején még 1 millió km-re járt bolygónktól, ám gyorsan közeledett. A riasztás alapján néhány órával később már új-zélandi csillagászok követték a 6-8 méter átmérőjű aszteroidát. Tőlük két japán obszervatórium vette át a megfigyelést, majd egy Mongóliába telepített, de európai amatőrcsillagászok által üzemeltetett, távvezérelt távcsővel követték. Így érte el az éjszaka Európát, ahol a kontinens nagyobb részét borító felhők és a keleti fekvés miatt hazánkból észlelték először a közben a Hold távolságába (380 ezer km) kerülő kisbolygót.
Mivel a műholdképen látszott egy közeledő felhősáv, e sorok írója már a pirkadatban elkezdte fotózni a területet, ahol a kisbolygó haladt. A 60 cm-es Schmidt-távcsővel igen korán, a navigációs szürkület alatt sikerült megtalálni a gyorsan mozgó, percenként 1 ívpercet elmozduló, 16,5 magnitúdós kisbolygót. Mindössze 4 másodperces expozíciókat lehetett használni, amelyet egy órával később 3 másodpercre csökkentettünk, mert a közeledő égitest egyre fürgébben haladt (húsz perc alatt a Hold látszó átmérőjének megfelelő távolságot tett meg az égen), a képeken pedig csillagszerűnek kell maradnia, mert csak így lehet pontosan kimérni a helyzetét. A száguldó égitest az obszervatórium 1 méteres távcsövével dolgozó Pál András figyelmét is felkeltette, így hamarosan ez a távcső is a közeledő kisbolygót figyelte. Ennek a távcsőnek jelenleg nagyon kicsi, csak 3,4 ívperces látómezeje van, ám ezért cserébe egy speciális, nagyon érzékeny és nagyon gyors kiolvasási idejű kamera van rajta. Így 1 másodperces expozíciókkal is könnyen látszott a kisbolygó, ráadásul mozgóképszerűen lehetett nézni, ahogy pár perc alatt átvonult a látómezőn.
Végül este 10 után jelentették be hivatalosan az égitest felfedezését, ekkor tették közzé első pályaelemeit, és kapta meg a 2015 GU jelölést. Ehhez nagyon fontosak voltak a piszkés-tetői adatok, amelyek addig az egyetlen európai észlelések voltak. A 2,72 éves keringési idejű szikla ma reggel fél 8 körül volt földközelben, ekkor 110 ezer kilométerre, a Hold távolságának kevesebb mint harmadára haladt el bolygónk mellett. Mivel ekkor a földpályán belülre került, egyre inkább az árnyékban lévő oldalát fordította felénk, így nagyon gyorsan halványodott. Bár Arizonában ekkor már ismét éjszaka volt, déli helyzete miatt csak a dél-amerikai észlelők számára volt elérhető. Apró méretéből következik, hogy talán hosszú évtizedek múlva látjuk ismét, amikor megint nagyon közel kerül bolygónkhoz. Becsapódásától nem kell tartani, egy ekkora méretű égitest még a légkörben felrobbanna, csak egy veszélytelen lökéshullám és apróbb törmelék érné el a felszínt. Holnap pedig jöhet a következő, mert a statisztikák szerint naponta legalább egy ilyen méretű égitest elhalad mellettünk a Hold távolságánál közelebb…
