A legintenzívebb, minden évben
visszatérő meteorraj január elején okoz szép
látványt az érdeklődők számára.
A rajt 1825-ben fedezte fel Antonio Brucalassi. Azért nevezték
el Quadrantidáknak, mert a 19. században némely
csillagatlaszban a Hercules, Bootes és Draco csillagképek
között volt még egy konstelláció, melyet
Quadrans Muralisnak neveztek – a mai csillagtérképeken már nem jelölik, területe beolvadt a szomszédos csillagképekbe.
A legutóbbi évekig
úgy gondolták, hogy a Quadrantidák egy régi, pályáján
nagyon szétszóródott áramlat. Azonban a néhány évvel ezelőtt újra elvégzett analízis eredményeként ma már inkább egy fiatal, csak kb. 500 éves rajnak tekintik. Ez azt jelenti, hogy a meteoroid részecskék keletkezésért felelős szülőobjektum még mindig a törmelék között található. Peter Jenniskens, a téma nemzetközileg elismert vezető szakértője alapos megfontolások
után arra következtetett, hogy a raj a 2003 EH1 kisbolygótól
származik. Ezt a kisbolygót a LONEOS program fedezte
fel 2003. március 6-án. A szinte azonos pályaelemek és
az üstökösszerű pálya valószínűsíti,
hogy tényleg ez a kisbolygóként katalogizált
objektum lehet a raj szülőégiteste. Elképzelhető, hogy a 2003
EH1 egy éppen inaktív fázisban lévő
üstökös, hiszen egy kisbolygó – jelenlegi
tudásunk szerint – nem tudja szétszórni
anyagát a pályája mentén.
A Quadrantidák radiánsa a Bootes és a Hercules csillagképek között található. Derült idő esetén péntek hajnalban érdemes kinézni az ég alá, hullócsillagokra vadászni (térkép: space.com nyomán).
A Quadrantidák meteorraja január
1. és 5. között jelentkezik, maximuma 2008. január
4-én helyi idő szerint reggel 6 és 7 óra között
lesz. A radiáns a Bootes csillagkép közelében
található, így egész éjszaka horizont felett található, égi
pályájának legmagasabb pontját pedig a reggeli órákban éri el. A hajnali
vékony holdsarló nem nagyon zavarja a megfigyeléseket.
A rajtagok fényesek, kékesfehér színűek
és gyorsak. A fényesebb vizuális és
fotografikus rajtagok előtt 14 órával egy halvány
meteoroidokból álló porfelhő keresztezi a Föld
pályáját, mely teleszkopikus és
rádiós maximumot okoz. 2000 óta néha
előfordul, hogy a vizuális maximum után 9-12 órával
egy, elsődlegesen rádióval észlelhető csúcs is
következik. A maximum általában rövid ideig,
alig 1-2 órán át tart. Ekkor kb. 80-100 meteor
figyelhető meg óránként az egész
égbolton. Előtte és utána már csak
néhány látható. 1992-ben kiemelkedő
maximumot figyeltek meg, amikor is az óránkénti gyakoriság elérte a 180-at.
