A Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában, vagyis egy régóta létező meteorrajról van szó. A meteorokat létrehozó porszemek a 130 éves keringési idejű 109P/Swift-Tuttle-üstökösből származnak, melyet szintén láttak az ókori Kínából Kr.e. 68-ban. A számítások szerint az üstökös már ezt megelőzően is keresztezhette a földpályát, így akár sok ezer éves is lehet az áramlat, csak feljegyzések nem maradtak róla. Az üstökös pályája mentén szétszórt por mára egy igen széles lepellé terebélyesedett, így már július második felében is láthatunk Perseida meteorokat, természetesen ekkor még kis számban. A porfelhő legsűrűbb részén augusztus 12-13-a tájékán szoktunk áthaladni.
A Swift-Tuttle-üstökös az 1992-es visszatérése idején (Herman Mikuz felvétele)
Az első megfigyelések után a 8-11. században jegyezték fel rendszeresen a raj jelentkezését, később azonban csak szórványosan említik. A "hivatalos" nyugati tudomány számára Adolphe Quételet fedezte fel újra a rajt 1835-ben. Az áramlat 1839-ben óránként 160 meteort adó maximumot produkált. A Szent Lőrinc könnyeinek is nevezett csillaghullás 1993-ban és 1994-ben 300-500 meteort adott óránként, ami a Swift-Tuttle legutóbbi, 1992-es napközelségének volt köszönhető. A szülőüstökös közelében ugyanis sűrűbb a porfelhő, mint attól távol. Azóta mérsékeltebb, de még így is nagyon látványos maximumok vannak, bár 2008-ban egy nappal a hivatalos maximum után egy nagyobb kitörés örvendeztette meg a kitartó észlelőket. További érdekesség, hogy a fényes meteorok aránya augusztus 8-a körül a legnagyobb, miközben a legtöbb meteor 12/13-án jelentkezik.
Fényes meteorjelenség 2009. augusztus 11-én.
Egy másik hullócsillag szűk négy órával később (videó: Tepliczky István-Igaz Antal).
Az idei évben két nappal újhold után lesz a maximum,
vagyis ideális körülmények között, sötét égbolton figyelhetjük a hullócsillagokat. A holdfázis adta remek lehetőséget azonban nem szabad elrontani a városfényekkel, így aki csak teheti, keressen közvilágítástól mentes, sötét égboltú megfigyelőhelyet. A hullócsillagok megfigyeléséhez nincs szükség távcsőre, a legjobb, ha közel vízszintes testhelyzetben figyeljük az égboltot. A számítások szerint az elhúzódó és kicsit bizonytalan időben bekövetkező maximum augusztus 12-én este 20 óra és augusztus 13-án reggel 9 óra között várható, vagyis hazánk a lehető legjobb helyen fekszik. Ez azt jelenti, hogy egész éjszaka számos hullócsillagot láthatunk, de hajnalban mindenképpen többet, mint az esti órákban.
A meteorok a Perseus csillagkép irányából látszanak jönni, de nem onnan indulnak, így az égbolt bármely részén feltűnhetnek. A tapasztalatok szerint déli és északi irányba nézve láthatjuk a legszebb rajtagokat.
A kedvező körülményekre tekintettel észlelőtábort is szervezünk a raj megfigyelésére, melynek a Somogy megyei Palé ad otthont augusztus 8-15. között. Akit ideje nem enged kimozdulni Budapestről, azok számára az óbudai Polaris Csillagvizsgálót ajánljuk, amely este 9-től várja a látogatókat. Itt a meteorok mellett távcsöves nézelődésre is lehetőség nyílik.
