• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Beszámoló a 10. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiáról







    2016. december 9. és 19. között rendezték meg az indiai Bhubaneswarban a 10. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiát, amelyen Gémes Antal bronzérmet szerzett, Világos Blanka és Vígh Benjámin pedig dicséretet kapott.

    A sorban immár tizedik Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia (International Olympiad of Astronomy and Astrophysics, IOAA) az indiai Bhubaneswarban került megrendezésre 2016. december 9. és 19. között. A szokatlan időpontot a szervezők kérték: a száraz évszak sokkal alkalmasabb a lebonyolításra, mint a “klasszikus” nyári időpontban ott uralkodó esős időszak. (2017-ben hasonló okok miatt Thaiföld is novemberben rendezi a 11. diákolimpiát.) Magyarországot 9 fős küldöttség képviselte: versenyzőként Gémes Antal (Bethlen Gábor Gimnázium, Hódmezővásárhely), Lőrincz Szabolcs (Babes–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár), Tószegi Balázs (ELTE TTK), Vígh Benjámin (ELTE TTK), Világos Blanka (Szent István Gimnázium, Gyömrő), csapatvezetőként Kovács József (ELTE Gothard Obszervatórium, Szombathely), Udvardi Imre (Könyves Kálmán Gimnázium, Budapest), megfigyelőként pedig Bécsy Bence (ELTE TTK) és Veszprémi István, aki idegenforgalmi szakemberként már a 2019-es magyarországi rendezésre készülve logisztikai szempontból figyelte az eseményeket. Tószegi Balázs és Vígh Benjámin már a tavalyi olimpián is versenyeztek, Gémes Antal, Lőrincz Szabolcs és Világos Blanka pedig olimpiai újoncként utaztak Indiába. Bécsy Bence korábban maga is sikeres olimpikon volt, Brazíliában bronz-, Görögországban pedig ezüstérmet szerzett. A rendezés időpontja magyarázza, hogy a csapatból hárman is már egyetemistaként vettek részt az olimpián.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-01

    A magyar olimpiai csapat Ferihegyen az indulás előtt. Balról jobbra: Lőrincz Szabolcs, Világos Blanka, Kovács József, Bécsy Bence (takarásban), Tószegi Balázs, Vígh Benjámin, Udvardi Imre, Gémes Antal, Veszprémi István. (Világos Gabi)

    December 8-án reggel fél hétkor indultunk el a hosszú útra Indiába, Kolumbusz útmutatása nyomán nyugatra, de ez csak a müncheni repülőtérig tartott, ahol négy órás várakozás után felszálltunk a Lufthansa Airbus A330-as, Delhibe tartó gépére, ahova nyolc órás repülés után helyi idő szerint éjfél után érkeztünk meg. Itt a menetrend szerint hét óra várakozás következett, hogy reggel hétkor tovább repülhessünk Bhubaneswarba. A végtelennek tűnő időtartamra azonban az indiai hatóságok biztosítottak elfoglaltságot számunkra, bőven elmúlt már hajnali négy óra, mire a belépési és a pénzváltási procedúrán átjutottunk. Némi magunkba roskadás után hét órakor aztán felszálltunk az Air India bhubaneswari gépére, hogy 24 órás utazás/várakozás után helyi idő szerint délelőtt fél tízkor végre megérkezzünk a célállomásra. A repülőtéren a versenyzőket és a csapatvezetést rögtön elválasztották egymástól, a versenyzőket a várostól mintegy 30 kilométerre lévő egyetemi kampuszra (National Institute of Science Education and Research, NISER) szállították, őket itt szállásolták el, és a versenyt is részben itt bonyolították, a csapatvezetőket pedig egy valaha szebb napokat látott belvárosi négycsillagos szállodában helyezték el, ahol a versennyel kapcsolatos összes adminisztratív teendőket is ellátták.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-02

    Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj… De tudhatja, hogy ott lent az Sopron és a tévétorony. (Kovács József)

    A következőkben Udvardi Imre csapatvezető-társam szinte napi rendszerességgel írt “naplójának” segítségével szeretném vázolni az események sorát, kezdve a helyszín rövid bemutatásával.

    Bhubaneswar India északkeleti részén, a Bengáli-öbölben fekszik, Orisza szövetségi állam fővárosa. Már érkezésünkkor feltűnt, hogy minden három nyelven van kiírva. Az angol és a hindi mellett a helyi nyelven, az oriján is tájékoztatják az erre járókat. Bécsy Bence kiderítette, hogy ez utóbbi nyelvet India mindössze 3 százaléka beszéli, ami jelentéktelennek tűnik. Ha azonban jobban belegondolunk, ez így is 30 millió ember, vagyis majdnem duplája a világon élő magyar ajkú emberek számának. India lakossága elképesztő ütemben nő, jelenleg az 1300 millió felé száguld. (Vagy már el is érte?) Még kimondani is irtóztató!

    Bhubaneswar az itteni méretekkel mérve kisváros, még csak alulról súrolja az egymillió főt. Állítólag a város indiai viszonylatban gazdag vidéknek számít, de a látottak alapján nehezen képzelhető el ennél nagyobb szegénység…

    Az első percektől kezdve teljesen nyilvánvaló volt, hogy itt mindenkinek az a dolga, hogy egész nap az utcán száguldjon a nem éppen tinédzserkorú apró motorokon, minden családtagját és sok-sok ingóságát felpakolva maga mellé, elé, fölé. Közben mindenki éktelenül nyomja a dudát, amit biztosan nem a közlekedési helyzet indokol. Talán az életérzés kifejezése: hurrá jövök, itt vagyok. A közlekedési szabályok tájékoztató jellegűek, így senki sem tartja be azokat. Két kezünkön sem tudnánk megszámolni, hogy egy alig egyórás sétán hányszor akartak elütni bennünket a járdán. Itt a fék helyett is a dudát nyomják. Tudomásunk szerint azonban azzal nem lehet megállni, így kénytelenek voltunk félreugrálni, irigykedve figyelve a teheneket, akik háborítatlanul szanaszét kóborolhatnak. Bhubaneswar jelentős hindu zarándokhely, hívják a templomok városának is. 500-nál is több hindu templom található a környéken, közülük sok a 7. és a 13. század közt épült. Az éghajlatra sem lehetett panaszunk, megérkezésünkkor délután a hőmérő 31 °C-ot mutatott. Itt ez a tél, vagyis a száraz évszak. (Sokkoló volt az otthoni hideg decemberi hajnalból becsöppenni a nyárba. Ennél sokkolóbbnak már csak az inverz művelet bizonyult 12 nap múlva…)

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-03

    Bhubaneswari utcakép. Motorkerékpár motorkerékpár hátán. (Kovács József)

    A megnyitó ünnepséget szombaton késő délután rendezték a diákok szálláshelyén, a NISER kampuszon. Az oktatási komplexumot idén februárban adták át, szemmel láthatóan félig kész állapotban. Célja szerint ez az intézmény hivatott biztosítani India jövőbeli mérnökeinek, tudósainak, kutatóinak képzését. A konyha még nem üzemelt, ezért egy nagy sátorban főztek, a közegészségügyi szabályokat nem egészen európai módon értelmezve, hogy finoman fogalmazzunk.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-04

    A verseny helyszíne, a NISER kampusz. (Kovács József)

    Az ünnepség szerényen visszafogott volt, a technika ördöge is tiszteletét tette. Nagyon érdekes színfoltja volt a csapatok felvonulása. Az új divat szerint mindenki igyekezett a nemzeti viseletet tükröző ruhákban megjelenni, különösen szemet gyönyörködtető volt a kirgiz, a mali, a nepáli és a katari fiatalok megjelenése. Először volt jelen az afrikai kontinens a versenyen, de újként üdvözölhettük a vietnami, és a Fülöp-szigeteki csapatot is. Ukrajna ugyan nevezett, de nem érkezett meg, ahogyan a pakisztáni csapat sem… Így aztán 42 ország tanulói gyűltek össze, hogy összemérjék az erejüket. A megnyitó beszédek után színvonalas folklórműsor következett hindu népzenével, tánccal. A negatívumok ellenére a szintén kissé felemásra sikeredett “állófogadás” után – begyűjtve tőlük a kommunikációra alkalmas eszközeiket – jó hangulatban váltunk el ifjainktól.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-05

    A magyar csapat a színpadon a megnyitó ünnepségen. (Kovács József)

    A vasárnap a csapatvezetők és a megfigyelők számára már munkával telt: reggel kilenctől este tízig dolgozott az IBM (International Board Meeting) a megfigyelési forduló feladatainak összeállításán, megvitatásán és a nemzeti nyelvekre való lefordításán. (A feladatokat a versenyzők angolul és a saját nyelvükre lefordítva is megkapták.) Ez a forduló három részből állt. A planetáriumi részben többek közt nyolc történelmi szupernóva helyét kellett megkeresni, mélyég-objektumokat, csillagokat azonosítani, és az égbolt forgását bemutatni az Uránuszról nézve. A távcsöves feladatban a holdi Nyugalom tengerének átmérőjét kellett megadni fokokban, egy 150/750-es Newton reflektor, egy szálkeresztes okulár, és egy stopper segítségével. Az éjszakai égboltot megfigyelő részben pedig az ekliptikát kellett felrajzolni egy csillagtérképre és a bhubaneswari helyi meridiánt megadni a téli napfordulókor, éjféli időpontban. Amíg a csapatvezetők dolgoztak, a versenyzők kirándultak, hétfőn pedig mindez megfordult, és amíg a versenyzők versenyeztek, a csapatvezetőket vitték el a szervezők Konarkba, a híres Nap-templomhoz, de a kirándulás végén a programba közkívánatra még egy lábáztatás is belefért a Bengáli-öböl vizében.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-06

    A csapatvezetés a konarki Nap-temlom napóráinak egyike előtt, természetesen Meteorral. (Veszprémi István)

    A keddi nap ismét munkával telt az IBM számára, hiszen össze kellett állítani az elméleti forduló feladatsorát. Ennek azért van nagy jelentősége, mert itt szerezhető az egész versenyben elérhető pontok fele. Nagy volt tehát a tét, ennek megfelelően a viták is hevesre sikeredtek. A rendező ország terjesztette elő az általa elképzelt feladatsort, azok példáit egyenként vitattuk meg, és szavazással döntöttünk a sorsukról. A nagyon erős csapattal érkező országoknak természetesen a nehéz feladatok kitűzése volt a céljuk. A rendező ország mindig igyekszik csillagászati hagyományait, büszkeségre okot adó eredményeit a példasorban is megjeleníteni. Arra lehetett számítani, hogy az indiaiak nívós feladatokkal állnak ki, hiszen csillagászati múltjukon kívül mai eredményeikre is méltán büszkék lehetnek. Nem csak a rádiócsillagászat területén vannak kiemelkedő eredményeik, de India igyekszik felzárkózni az űrnagyhatalmak sorába is.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-07

    Munkában az IBM a csapatvezetőknek otthont adó Swosti Hotel – valószínűleg – báltermében berendezett hatalmas “irodában”. (Kovács József)

    A napunk tehát nyugodtan indult, a teljes feladatsort nem ismerve, békés mederben zajlott az első feladatok diszkussziója. Az elméleti tételsor három részből állt. Az első öt, könnyűnek mondott feladatban többek között igaz-hamis állítások közül kellett kiválasztani a megfelelőt, a Titán légkörével kapcsolatban kellett kiszámolni a gázrészecskék relatív atomtömegét, a korai univerzum sugárzásának hőmérsékletét, fotonjainak energiáját kellett meghatározni, gnómonnal (árnyékvető bottal) földrajzi szélességet mérni, és mi másról szólhatott még feladat, mint a világ legnagyobb, méteres hullámhosszon dolgozó rádiótávcsövéről, ami persze Indiában van. Ezután öt közepesen nehéznek titulált feladat került terítékre. Cefeida-pulzációról, távcsőoptikáról, ultraibolya-fotometriáról, gravitációslencse-hatásról, és az indiai Mars-misszióról (Mars Orbiter Mission, MOM) szóltak a megválaszolandó kérdések.

    Közben a Nap is járta a maga útját, olyannyira, hogy ránk esteledett, és immár 9 órája rágtuk a feladatsort. Pedig ekkor már lehetett volna érzékelni a vihar előszelét. De hát a program éjfélre ígérte a befejezést, gondoltuk, addigra csak készen leszünk a hátra levő 3 nehéz feladattal (long questions). Tényleg nehéznek, hosszúnak és nyakatekertnek bizonyult mindegyik. (Ugye nem kaptuk meg egyszerre mindet, ezért lelkesen végigvitatta a grémium mindegyiket, nem látva mi lesz a vége.) A 11. feladat a LIGO-val 2015. szeptemberében elsőként detektált gravitációs hullám jelének elemzéséből kérdezett rá annak periódusidejére, frekvenciájára, és még számos alkérdés is kapcsolódott hozzá. (Itt megfigyelőnk, Bécsy Bence a hazai gravitációshullám-csapat oszlopos tagjaként próbálta a feladatot “realisztikusabb” irányba vinni.) A 13. feladat napjaink slágertémáját, az exobolygókkal kapcsolatos ismeretek megszerzését boncolgatta. Azt kellett kideríteni a versenyzőknek, hogy különböző módszerek kombinálásával (radiálissebesség-mérés, tranzitmódszer) hogyan deríthető ki sok-sok minden a keringő bolygóról és gazdacsillagáról, végül pedig eldönteni, hogy kőzet-, vagy gázbolygóról lehet-e szó.

    A vihar a tizenkettediknek szánt feladat miatt csapott le. Természetesen egy indiai műhold, a lágy röntgensugárzást mérő AstroSat körül forgott most a világ. Sajnos a szövegezése nagyon bonyolultra sikerült, és inkább a műszerezettséggel, technikai részletekkel foglalkozott. Ekkorra már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ez a feladatsor nem tartható, a rendelkezésre álló 5 óra alatt képtelenség teljes egészében megoldani. Persze a házigazdák hallani sem akartak arról, hogy ezt a szép feladatot elhagyjuk, mi lesz India büszkeségével? Néhány országban támogatókra is leltek, ők azt mondták, hogy a dolgozat mindenkinek egyformán nehéz, meg különben is, milyen rosszul esik a feladat kitűzőinek, ha elhagyjuk a feladatukat. Heves, hosszan tartó vita után, a kikényszerített szavazás eredményeként azonban végül kihagytuk India büszkeségét, és könnyítettünk még egy-két helyen, de a feladatsor így is nehézre, főleg hosszúra sikeredett – 11-es betűmérettel 7 és fél oldal lett! A fordítással hajnali négyre végeztük, és nem mi voltunk az utolsók.

    A viharosra sikerült elméleti feladatsor-vita után pár óra alvással másnap – pontosabban még aznap – az IBM nekifogott az adatelemzési-forduló megtervezésének. Ebben a versenyrészben az ifjú csillagászoknak 4 óra alatt valóságos adatsorokból kellett következtetéseket levonni, kérdésekre válaszolni, mint ahogyan azt a valóságban is teszik a csillagászok. Voltak évek, amikor ez a forduló számítógépes volt, de a 234-es versenyzői létszám miatt ez heroikus vállalkozás lett volna, indiai barátaink nem is
    vállalták be, így a versenyzőknek a grafikonokat milliméterpapíron kellett ábrázolni.

    Az első probléma egy kettős pulzárról szólt. Ismerve a forgási periódus és a látóirányú gyorsulás adatsorát, ábrázolniuk kellett a megadott adatsort a periódus-gyorsulás síkon, ezen kívül pedig még 8 alkérdésre kellett válaszolniuk, ezek tartalmaztak hibaszámítást, adatbecslést, pályasugár-számolást. A második feladatcsoport a Hold távolságának meghatározását célozta. A megadott adatlista a Hold 2015 szeptemberi geocentrikus efemeriszeit tartalmazta, 00:00 UT-kor. Ebből, és az ebben a hónapban lezajlott holdfogyatkozásról készült montázs alapján becslést kellett adniuk a holdpálya excentricitására, a Hold legkisebb és legnagyobb távolságára, továbbá a Hold sugarára, és kiszámolni a Föld-Nap távolságot. A harmadik adatelemzési feladat az extragalaktikus távolságok mérésében nagy szerepet játszó ún. Ia típusú szupernóvák világába vezette el fiataljainkat. Három szupernóva adathalmazából kellett sok-sok mindent meghatározniuk, a végén pedig becslést adni a Hubble-állandóra, valamint az univerzum
    Hubble-korára. A feladatsor mindenki tetszését elnyerte, de a lényeg: mint később megtudtuk tőlük, diákjaink is ezen a véleményen voltak.

    Az adatelemzési feladatsor összeállása után a szokásos fordítás, borítékolás következett, hogy másnap reggelre ott legyen a diákok asztalán. Így is este 10 lett, mire végeztünk. Ekkor kezünkbe kaptuk a megfigyelési és az elméleti forduló diákjaink által megírt dolgozatainak fénymásolatát. Korábban mindig úgy volt, hogy ezzel egy időben a zsűri által adott pontokat is megtudták a csapatvezetők. Most azonban nem. Hajnali háromig, a versenybizottság pontozásának ismerete nélkül, attól függetlenül kijavítottuk a dolgozatokat. Majd amikor később az adatelemzés értékelésével is készen lettünk, a pontozásunkat feltöltöttük a verseny számítógépes rendszerébe. Ekkor derült ki, hogy az indiai javítók értékelésétől mennyire tértünk el. Jelentős eltérések nem voltak a két pontozás között, a részletes pontozási útmutatónak és a gondos javításnak köszönhetően a legtöbb helyen megegyezett az értékelés, néhol mi adtunk több pontot, de több helyen a versenybizottság pontszáma volt a magasabb. Az utolsó előtti nap állt a csapatvezetők rendelkezésére, hogy egy pontos időbeosztás alapján – egy-egy feladatra max. 8 percet szánva – mindenki reklamálhasson, nyilván csak akkor, ha ez az eltérés számára kedvezőtlen volt. Ellenkező esetben a zsűri pontszáma került az értékelő lapra. Bécsy Bence nem csak a feladatok javításában vállalt oroszlánrészt, de nagyon jó reklamáló is volt, minden “lebegő” pontért megharcolt, amiért maximális dicséret illeti!

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-08

    A 11. században épült Siddeshwar templom egy részlete. (Kovács József)

    Közben még két kirándulás is belefért a programba. Csütörtök délelőtt a környék nevezetességeivel ismerkedtünk. Először a várostól 8 km-re levő buddhista szentélyt, a híres Dhauli Shanti Stupát néztük meg, aztán visszamentünk a városba, az igazán csodálatos, lenyűgöző, 11. században épült Siddeshwar templomhoz. A gyönyörűen faragott kövek vallási jeleneteket ábrázolnak. Ezt a szent helyet tekintik a hindu építészet egyik csúcspontjának. A délelőtti program után az olimpiai mozgalom jövőjéről, szervezeti kérdéseiről kezdődött késő estébe nyúló megbeszélés. Elsőként új vezetőséget választottunk. Először az elnöki poszt sorsát döntöttük el. Chatief Kunjaja, a bandungi egyetem (Indonézia) csillagász professzora, aki 5 éven át töltötte be ezt
    a tisztséget, nem jelöltette magát az újabb elnöki ciklusra, helyette az eddigi titkárt, a lengyel Greg Stakowskit választottuk meg, szinte egyhangúan. A titkári posztért már szorosabbnak ígérkezett a verseny, de végül is meggyőző fölénnyel nyerte el a címet – és az azzal járó munkát – Aniket Sule indiai csillagász, a helyi rendezők egyike.

    A vezetőség megválasztása és az olimpiát érintő szervezési kérdések megvitatása után vacsora, majd az adatelemzés feladatainak javítása következett, másnap hajnalig. Pár óra alvás után indultunk a péntek délelőtti programunkra, amitől mindenki sokat várt: a Nandankanan Zoológiai Park meglátogatására. Az állatkert fő látványossága az itt szabadon is élő bengáli tigris, annak is fehér színű változata. Sajnos a hatalmas, gazdag állatvilágot magáénak tudó állatkert nem a mi fogalmaink szerint épült. A kifutók, ketrecek távol vannak a látogatóktól, az állatok a rekkenő hőség elől az árnyékba húzódva hűsöltek, alig láttunk belőlük valamit. A hatalmas területen elhelyezkedő intézmény szegényes, elhanyagolt, legjobban a siralmas szó írja le a valóságot. Pedig a csodálatos táj, a trópusi növényzet, az egzotikus állatsereglet csupán némi törődéssel tényleg édenkertet varázsolhatna ide. A nap végén a NISER-be szállítottak bennünket, ahol végre találkozhattunk a diákokkal, visszaadhattuk nekik a kommunikációs eszközeiket, amelyeket ők boldogan vettek ismét birtokba. Azt est további – kulturális programnak becézett része – feledhető volt…

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-09

    A magyar versenyzők a záróünnepség előtt. (Kovács József)

    Az olimpia záróünnepségére, az érmek és dicséretek kiosztására a szombati “pontvadászat” után vasárnap este került sor.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-10

    Az olimpia záróünnepsége – a máshol nem a nyilvánosságnak szánt technikai előkészületek után – az olimpia himnuszának előadásával kezdődött. A produkció végén a népes zenekar tagjait egyenként, név szerint köszöntötték és ajándékkal kedveskedtek nekik. (Kovács József)

    A lényeg: Világos Blanka és Vígh Benjámin dicséretben részesültek, Gémes Antal pedig bronzérmes lett.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-11a

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-11b

    Világos Blanka és Vígh Benjámin átveszi a dicsérő oklevelet Greg Stakowskitól, az IOAA újonnan megválasztott elnökétől (Kovács József)

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-12

    Gémes Antal átveszi a bronzérmet Chatief Kunjajától, az IOAA leköszönő elnökétől és Anwesh Mazumdartól, az olimpia egyik főszervezőjétől. (Kovács József)

    Ha röviden kell értékelni az eredményt, azt mondhatjuk, hogy tisztes helytállás. A sok-sok erőfeszítésnek, amit a csillagászati diákolimpiai mozgalom meghonosítása érdekében egyre többen teszünk, lassan, de biztosan meglesz az eredménye. Az is látszik, hogy sok ország előttünk jár ebben. Ha csak a környező országok (Szlovákia, Szerbia, Horvátország, Románia, Szlovénia) eredményét tekintjük, azok jobbak, mint a miénk. Igaz, ők korábban kapcsolódtak be az olimpiai mozgalomba, és a tapasztalat, mint mindenhol, nagyon sokat számít. Most mi is gazdagodtunk e téren is. Az irány, amit a felkészítő szakkörök indításával, a válogató versenyek széleskörűvé tételével elkezdtünk, jó, látszik is, hogy már 20-30-ra tehető azon diákok száma, akiket sikerült megszólítanunk, és lassan ugyan, de évről évre többen vannak. De ez még kevés. Például az aranyéremmel büszkélkedő cseh csapat tagjait 500 diák közül választják ki, de hasonló számot említettek a görögök is, mi jó esetben 30-40 közül. Nem is beszélve például az irániak vagy az indiaiak kiválasztási folyamatáról. Utóbbiaknál Mumbai-ban egy egész intézet dolgozik fő tevékenységként a diákolimpikonok kiválasztásán és felkészítésén. A kitörési irány tehát látszik, de rengeteg munkát kell még elvégeznünk…

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-13

    Az olimpia abszolút nyertese, az indiai Ameya Patwardhan, aki Senayangba Chubatoshi Jamirtól, Odisha szövetségi állam kormányzójától vette át az aranyérmet. (Kovács József)

    A csapat a meglehetősen botrányosra sikerült záróünnepség után hétfőn reggel hazafelé vette az irányt, beiktatva egy kis kitérőt is. Bhubaneswarból Delhibe repültünk, majd onnan röpke öt óra buszozás után megérkeztünk Agrába. Itt megnéztük annak fő látványosságait, a Taj Mahalt és a Vörös Erődöt.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-14

    A magyar olimpiai küldöttség a Taj Mahal előtt, kicsit hunyorogva a kelő nap fényétől. (Kruk Sándor)

    Ezután visszautaztunk Delhibe, ahol rövid, szintén buszos városnézés következett, majd este 11-kor kivittek bennünket a repülőtérre. Egy hiányzó utas keresgélése után majdnem egy órás késéssel hajnali fél háromkor szállt fel velünk a Lufthansa gépe, hogy újabb nyolc órás repülés után hajnali hatkor – időeltolódás hatása visszafelé! – megérkezzünk Münchenbe, majd onnan egy végső nekirugaszkodással reggel kilencre Budapestre.

    20170203-10th-ioaa-bhubaneswar-15

    India kapujával búcsúzunk a szubkontinenstől… (Kovács József)

    A csapat nevében mindenkinek köszönjük a szurkolást, a biztató üzeneteket! Azt hiszem, mindannyian rengeteg élménnyel – ezek között vannak pozitívak és negatívak is – és sok-sok tapasztalattal tértünk haza. A karácsonyi pihenés után újult erővel kell nekilátnunk a feladatoknak, hiszen közeledik 2019, amikor Magyarország rendezi a 13. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpiát!

    Ez a bejegyzés Egyéb témák kategóriában van és a következő címkékkel lett ellátva: , , . Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul