Mint már a magyar médiában is több helyütt olvashattuk, ifjabb Simonyi
Károly (mai nevén Charles Simonyi) a tervek szerint 2007. április 7-én
második magyarként, a Szojuz TMA-10 űrhajó fedélzetén elindul a
világűrbe. Célja a Nemzetközi Űrállomás, ahol előreláthatólag mintegy
10 napot tölt el. Az e sorok írásakor már Bajkonurban tartózkodó Dr.
Simonyi a világ ötödik űrturistája, az első magyar űrturista és a
második magyar a világűrben. 2007-ben ünnepli a világ az űrkorszak első
50 évét, a Szputnyik-1 felbocsátásának 50. évfordulóját. Ezt az évet
számunkra különösen emlékezetessé teszi hazánk szülöttének űrutazása.
Élete és küldetése nem mindennapi történet, érdemes megismernünk.
Egy magyar a Szilícium-völgyben
Ifjabb Simonyi Károly 1948. szeptember 10-én született Budapesten.
Édesapja Simonyi Károly fizikus, a Fizika Kultúrtörténete című könyv
megírásával a nevét a fizikatörténetbe kitörölhetetlenül beíró kutató
volt, aki 1946-ban részt vett a Bay Zoltán vezette Hold-radar
kísérletben, mely kísérlet máig a hazai űrkutatás történetének
kezdőpontját jelöli. A 13 éves Károly visszaemlékezései szerint
elnyerte a lehetőséget, hogy a magyar „gyermekűrhajósok" (akkori
elnevezéssel talán úttörő űrhajósok – az eredeti dokumentumokat eleddig
nem sikerült fellelni) versenyén helyezést elérve Moszkvába
látogathatott, s ott találkozott az első kozmonautákkal. Máig nagy
élményként tekint vissza a látogatásra. Ekkor ismerte meg a kb. kétezer elektroncsövet tartalmazó
szovjet Ural-II számítógép (alapterülete 7-8 négyzetméter lehet)
működését, s mind a mai napig rejtett ereklyeként őrzi féltett
kincseit: az Ural-II lyukkártyáit. Charles az Ural-II számítógép
mérnökeitől tanulta meg a programozás alapjait.
Az Ural II számítógép. Bővebben az Uralról
17 éves korában komoly elhatározásra jutott; útnak indult, hogy
szerencsét próbáljon a világban – az akkori hazai körülményeket és
lehetőségeket jól ismerjük. 1966-1968 között Dániában dolgozott, majd
az Egyesült Államokba utazott, ahol végül letelepedett.
1968-tól a Berkeley Egyetemen tanult, ahol alkalmazott matematikus
szakon B.S. fokozatú oklevelet szerzett, majd matematikus és
statisztikus irányba specializálódott, amit 1972-ben végzett el. A
Stanford Egyetemen folytatta tanulmányait, miközben a különböző
számítástechnikai cégekkel már szerződésben állt. A Szilícium-völgyben
működő Xerox PARC cégnél Butler Lampsonnal közösen fejlesztették ki a
Bravo programot, az első alakhű dokumentum-készítési szoftvert. A
vállalatot 1981-ben hagyta el, majd az akkor már hat éve alapított
Microsoft Co. Munkatársa lett. A „számítógépes menü" bevezetésének
lelkes támogatójává vált a kezdetektől. Simonyi így érvelt emellett:
„Képzeljük azt, hogy Franciaországban vagyunk, és nem beszélünk
franciául. Belépünk egy vendéglőbe. Az idegen környezetben bátortalanul
mozgunk, és félünk a megszégyenüléstől. A pincér Moliére nyelvén kezd
beszélni hozzánk. Tenyerünk izzadni kezd. Hasonlót érezhet a könyvelő
is, amikor először ül számítógép elé. Mi fog történni vele? A
vendéglőben mindig ránézhetek az étlapra, és arról választhatok.
Legrosszabb esetben valami mást kapok, nem azt, amit elképzeltem. A
pincér esetleg csigát hoz báránysült helyett, de legalább elkerültem,
hogy magam leégjek. Ugyanilyen helyzet állhat elő kereskedelmi
számítógépes program használatakor. Egy menüt kell ajánlanunk. Minden
használó láthatja a programválasztékot, és egyszerűen rámutat
valamelyikre. Nem kell vastag könyveket böngésznie, hogy mit tegyen."
1982-ben egyik vezető fejlesztője lett a VisualCalc táblázat
kezelőprogram számára új versenytársat adó Multiplan programnak, mely a
későbbi Microsoft Excel közvetlen elődjeként volt képes futni a
legkülönbözőbb számítógéptípusokon. A Bravo alapjain elindulva Simonyi
másodmagával megkezdte a Multi-Tool Word fejlesztését, melyet a
Microsoft 1983. október 25-én Microsoft Word néven piacra dobott. Ezt
követően bevezette az elsősorban C programozási nyelvre épített s a
számítástechnikában magyar jelölésként (Hungarian notation) nevezett
elnevezési megállapodást.
1995-ben Simonyi „a tudománynak nagyközönség körében való
megértetésére" tanszéket alapított az Oxford Egyetemen. A másfél millió
font adományból létrehozott oxfordi tanszék (nem a hazánkban megszokott
tanszéki struktúrára kell gondolni, inkább egy projektre épülő egyetemi
részlegre) jelenlegi vezetője a tudománynépszerűsítésben éllovas
Richard Dawkins professzor.
1998-ban jelent meg a „Hör zu" (Idehallgass) című német hetilapban az a
Simonyiról készült cikk, melyet azóta is idéznek az életéről írók. A
lap címoldalán szereplő Simonyi képe alá nemes egyszerűséggel csak
annyit írtak: „Az ember, aki Bill Gatest gazdaggá tette". A cikk
szerzője szerint „egy Budapestről érkezett számítógép-bolond
fiatalember feje tetejére állította a számítógépek világát azzal, hogy
álmait megvalósította".
2002-ben már a világ egyik legelismertebb programozójaként otthagyta a
Microsoftot, hogy Gregor Kiczalesszel közösen megalapítsa az
International Software Co.-t. 2004-ben számítástechnikai munkásságának az
iparra gyakorolt jelentős hatásának elismeréseként elnyerte a
Pennsylvania Egyetem és az Infosys Technologies Ltd. közös díját, a
Wharton Infosys Business Transformation Award díjat. 2004 januárjában
megalapította a Charles Simonyi Tudományos és Művészeti Alapítványt,
melynek célja Seattle város művészeti, tudományos és oktatási életének
támogatása. (Így pl. 10 millió dollárral a Seattle Symphony zenekart, 3
millióval a Seattle Könyvtárat, 2005-ben pedig 25 millió dollárral az
Institute for Advanced Study intézetet, melynek korábban kutatója volt
Neumann János matematikus is.) Simonyi családot még nem alapított,
jelenlegi partnere Martha Stewart, akit az USA-ban tévéműsorairól és
cikksorozatairól nemes egyszerűséggel csak „Amerika háziasszonyának"
neveznek.
A Nemzetközi Űrállomás
Egy „marslakó" a világűrben
Miután Dennis Tito 2001-ben az első űrturistaként eljutott a Nemzetközi
Űrállomásra, Simonyi egyre erősödött elhatározásában: kijutni a
világűrbe. 2006-ban az ISS fedélzetén eltöltendő 10 napos űrutazásra
írt alá szerződést az űrturista-utakat szervező Space Adventures Ltd.
céggel vélhetően 20-25 millió dollár közötti összeg ellenében. 2006
augusztusában megfelelt az előzetes orvosi vizsgálatokon, így 2006
szeptemberében megkezdhette a Moszkva melletti Csillagvárosban történő
kiképzést. 2007. január 15-én ült be a centrifugába, január 19-én
került sor a téli túlélő próbára, február 5-én a Szojuz-TMA
rádiókommunikációs rendszeréből vizsgázott. Mindezt tette természetesen
orosz nyelven, hiszen a hónapok során el kellett sajátítania az oroszt
is, ami saját bevallása szerint az egyik legnehezebb feladat volt
számára.
Simonyi Károly (www.charlesinspace.com)
Űrturisták 2001-2007
| Dennis Tito | amerikai | 2001. április 28. – május 6. |
| Mark Shuttleworth | dél-afrikai | 2002. április 25. – május 5. |
| Gregory Olsen | amerikai | 2005. október 1. – október 11. |
| Anousheh Ansari | iráni-amerikai | 2006. szeptember 18. – szeptember 29. |
| Simonyi Károly | magyar-amerikai | 2007. április 6. – április 20. |
javaslatára a Magyar Űrkutatási Iroda a már Farkas Bertalan repülése
idején sikerrel használt Pille sugárdózismérő ISS-en lévő orosz
példányának használatáról kezdett tárgyalásokat az Orosz Szövetségi
Űrügynökséggel és Dr. Simonyi Károllyal. A megkeresést és a lehetőséget
mindketten szívesen fogadták, ezért a Pille használatát megtanulandó
Simonyi 2007. február 15-én az MTA KFKI Atomenergia Kutató Intézetében
(AEKI) tett látogatást, ahol Deme Sándor elmagyarázta a Pille doziméter
használatát, a készülék működésének alapjául szolgáló dozimetriai
alapfogalmakat, és röviden összefoglalta a Pillével korábban a
világűrben végzett mérések eredményeit. Simonyi megtekintette édesapja
emléktábláját is. (Simonyi egyébként gyakran látogat Magyarországra,
hiszen családja itt él, emellett külső tagja az MTA Műszaki Tudományok
Osztályának, valamint a Természet Világa Szerkesztőbizottságának, s
gyakran szakmai előadásokat tart a különböző egyetemeken is. 1999-ben
az MTA-nak kutatások támogatására 25 millió forintos támogatást
nyújtott.)
Az egyeztetéseket követően vált teljessé Simonyi világűrben végzett
tervezett munkája; merthogy bár turistaként élvezhetné a lebegés
(feltételezi e sorok írója) semmivel össze nem hasonlítható élményét, a
Martha Stewart által összeállított különleges „luxusételeket" (melyek a
Nemzetközi Űrállomáson mindenképp annak számíthatnak: a borban sült
fürj csak egyetlen példa a terítékről), ő szeretne dolgozni is.
Oleg Kotov, Simonyi Károly és Fjodor Jurcsihin
Amellett, hogy magyar kisiskolások rajzait viszi magával az űrbe, hogy
közvetlen kapcsolatot létesít a Budapesti Műszaki és Gazdasági
Tudományegyetemmel és válaszol a hallgatók kérdéseire, a Pillével még a
tervezettnél is több mérést végez. (Itt jegyzem meg, már több Pille is
repült a világűrben, melyek példányait az évek során a magyar kutatók
folyamatosan továbbfejlesztették. A sugárdózismérővel már mértek a
Szaljut-6 és Szaljut-7, a Mir űrállomások, a Challenger űrrepülőgép és
a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén, ahol jelenleg két példány is
található – egy az orosz, egy az amerikai modulban.) Simonyi felvisz
magával egy memória-kártyát a műszer számára, amivel lecseréli a régit.
Összeszedi és leméri a Pilléhez készült összes dózismérőt, s a
többségüket újra elhelyezi az ISS különböző szegmenseiben, néhányat más
helyeken. Ezen túlmenően egy saját dózismérőt is magánál tart, melyet
naponta leolvas. Hálóhelyén egy újabb dózismérőt helyez el, amit a
küldetés végén olvas le. Űrrepülésének végeztével az összes dózismérőt
ismét összegyűjti és széthelyezi, ismét lecseréli a memóriakártyát,
majd az általa felvittet a régebbi kártyával együtt visszahozza a
Földre, majd Budapestre. A magyar mellett európai és japán kísérleteket is folytat.
Simonyi Károly űrrepülésének emblémája (www.charlesinspace.com)
A repülés emblémáján a magyar zászlót is szerepeltető Dr. Simonyi
Károly március 27-én érkezett Bajkonurba, ahonnan a tervek szerint
április 7-én indul a Szojuz-TMA-10 űrhajóval, hogy Föld körüli pályára
álljon, majd csatlakozzon a Nemzetközi Űrállomáshoz. Az odaúton vele
együtt repülő Fjodor Jurcsihin (parancsnok) és Oleg Kotov lesznek a 15.
állandó űrállomás-legénység tagjai. A fél éve fent dolgozó Michael
Lopez-Alegria és Mihail Tyurin április 20-án tér haza Simonyival a Szojuz TMA-9
űrhajóban.
Marx György ifjabb Simonyi Károlyt is a „marslakók" közé sorolta.
(Akiknek első képviselői Szilárd, Neumann, Wigner és társaik voltak.)
Az egyik marslakó tehát 2007-ben „visszatér" a világűrbe. Az
ételspecialitások, a képek és a műszerek mellett egy különleges, földi
emléket is magával visz útjára. Egyet azok közül a lyukkártyák közül,
melyeket még maga programozott Budapesten az Ural-II számítógépen…
