A Szépművészeti Múzeum ismét nagy sikerű kiállítással rukkolt elő – a Van Gogh Budapesten c. tárlat a nagy holland festő munkásságát mutatja be, óriási érdeklődés mellett. Hogy mi a titka Vincent van Gogh (1853–1890) festészetének, azt a művészettörténészek már megfejtették, de hogy mitől oly népszerű van Gogh festészete, már nehezebb kérdés, és nem is itt kell megválaszolni. Számunkra a legnagyobb értéket csillagászati vonatkozású képei jelentik, melyekről az utóbbi időszak kutatásai derítették ki, hogy a művész „modell után” dolgozott, az ábrázolt égitesteket nem csak művészi látomásként kell értelmezni. A Hold vagy a csillagok elhelyezkedése alapján némelyik festmény keletkezési idejét napra, sőt órára pontosan meg tudták határozni a csillagászok, akik ezekkel az adatokkal a művészettörténészek munkáját is segítették.
Vincent van Gogh legismertebb és legnépszerűbb képei igen rövid időszakban, élete végén, 1888–1890 között születtek. 1888 februárjában költözött Dél-Franciaországba, ahol a mediterrán táj, az intenzív fények és színek óriási hatással voltak festészetére. Mindent megfestett, amit csak látott maga körül: embereket, épületeket, szobabelsőket, virágokat, saját cipőjét stb. Különösen nagy figyelemben részesítette a provance-i tájat, melynek fény- és színorgiája számtalanszor megihlette. A mediterrán égbolt nappali ragyogása épp úgy lekötötte figyelmét, mint az esti, éjszakai ég, melynek jelenségeit meglepően pontosan rögzítette alkotásain.
Az 1890-ben készült Út ciprussal című képén három égitest látható az égen, a Hold és két „csillag”. Nemrégiben a Southwest Texas State University csillagászai, Russell L. Doescher és Marilynn S. Olson megvizsgálták, hogy vajon valódi égitesteket ábrázolt-e a művész a vásznon. Van Gogh életrajzának ismeretében a festmény feltehetőleg 1890. április 20-án készült, azon az estén vékony, 35 órás holdsarló volt látható Saint Rémy-ből, ahol a mű
készült. A számítógépes szimuláció azt is megmutatta, hogy a Holddal átellenben látható fényes csillag a Vénusz lehetett, sőt, a kép bal oldalán a fényes Esthajnalcsillagtól kb. 8 óra irányban a Merkúr is azonosítható! Az ábrázolással egyetlen bökkenő van, mégpedig az, hogy van Gogh – feltehetően kompozíciós okokból – megtükrözte az égitesteket, vagyis a helyes sorrend balról jobbra Hold, Vénusz, Merkúr volt. A Hold gyors mozgása miatt csak ezen az egy estén lehetett látni ezt a szép együttállást.
A művész egyik 1889. júliusi festménye sokáig Naplemente címmel szerepelt a katalógusokban, 1939-től azonban Esti táj kelő Holddal elnevezéssel illetik. A képet kórházi szobája keletre néző ablakából festhette, valamikor május és szeptember között. A fenti időszakban a következő időszakokban voltak észlelhetők olyan holdkelték, amelyek a festmény által ábrázolt helyzetnek megfelelnek május 15–17., június 13–15., július 12–14., augusztus 11–13. és szeptember 9–11. idején. A kérdés eldöntésére a kutatók a helyszínre utaztak, és a képen ábrázolt ház és a hegyek körvonala alapján próbálták eldönteni, hogy mikor készülhetett a festmény. A „helyszíni szemle” és a mérések alapján két időpont maradt meg lehetőségként, május 16. és július 13. A képen látható szénaboglyák alapján csak az utóbbi időpont jöhet szóba, vagyis 1889. július 13. A Hold aznap este helyi időben 21 óra 8 perckor kelt, a meteorológiai feljegyzések szerint derült volt az ég.
Ugyancsak ez a kutatócsoport mutatta ki, hogy egy nemrégiben előkerült van Gogh-művön (Fehér ház éjjel, 1890) is az Esthajnalcsillag, vagyis a Vénusz látható a kora esti égen. A kutatók ismét helyszíni szemlét szerveztek, és megkeresték azt a házat, amely a festményen látható. Szerencséjük volt, hiszen a várost nem érték komolyabb károk a II. világháborúban, így egyértelműen sikerült azonosítani az épületet. Ezt követően már gyerekjáték volt megállapítani, hogy a képen csakis a Vénuszt festhette meg a művész. A párizsi meteorológiai feljegyzések tanulmányozása után egyetlen derült nap maradt meg lehetséges jelöltként: június 16. Nagyon is elképzelhető, hogy a lázasan dolgozó, sokat festő művész – auvers-i tartózkodása során 70 képet festett! – már másnap hírül adta levelében a kép elkészültét.
A hatalmas életműben szép számmal találunk további csillagászati vonatkozású alkotásokat. Közismert Csillagos ég a Rhone fölött c. 1888-as keltezésű képe, melyen a kora őszi égbolt csillagképeit meglepően jól azonosíthatjuk. Ugyanabban az évben született Kávéház éjjel c. műve, melyen a csillagos ég egy darabja látható. Van Gogh
itt is „modell után” dolgozott. Csillagos éjszaka című festménye 1889-ben született, és különös örvénylésű égboltot láthatunk rajta. Talán itt nem várnánk legkevésbé, de tény, hogy a mű modelljeként ez esetben is az igazi égboltot szolgált.
Sajnos a művész itt említett „csillagászati” alkotásai közül egyetlen egyet sem láthatunk a Szépművészeti Múzeum kiállításán. Ettől függetlenül azonban természetesen érdemes megtekinteni a tárlatot, azonban valószínűleg akkor járunk jobban, ha nem hétvégén, hanem hétköznap látogatjuk meg – ottjártunkkor óriási volt a zsúfoltság.
Egy csillagászati vonatkozású festményt azonban mégis felfedezhetünk a kiállításon, ez a Van Gogh képzeletbeli múzeuma c. szekcióban látható. Charles-Francois Daubigny Holdkelte c. nagyméretű festményről van szó, melyen a telehold mellett fényes „csillag”, valószínűleg a Jupiter látható. A mű 1868-1873 között született, vállalkozó kedvű olvasóink pedig megfelelő planetárium-program segítségével kideríthetik, hogy ebben az időszakban mikor volt látható a telehold és a Jupiter szoros közelsége.
A cikk a Meteor februári számában megjelenő írás rövidített internetes változata.
Linkajánló
