Az ún. aktív magú galaxisok (Active Galactic Nuclei, AGN) központi területei óriási mennyiségű energiát bocsátanak ki. Ezeket a centrális objektumokat összefoglaló néven kvazároknak nevezzük. Az elképzelések szerint a belsejükben sok millió vagy akár milliárd naptömegű fekete lyukak foglalnak helyet, melyek nagyon erős gravitációs tere minden környező anyagot beszippant. Az anyag egy akkréciós korongon keresztül spirálozik a fekete lyuk felé, miközben több millió fokos hőmérsékletre melegszik, s emiatt rengeteg energiát emittál, rendkívüli fényességet biztosítva ezzel a kvazárnak. A modellek szerint a kvazárok a centrális fekete lyukból, az akkréciós korongból és a korong körüli vastag, a korong által kibocsátott látható tartománybeli sugárzás számára átlátszatlan porgyűrűből (tórusz) állnak. Ha a Földről nézve a tóruszt felülről látjuk, akkor az akkréciós korong emisszióját is észlelhetjük, míg ha oldalról, akkor a por elnyeli a korong optikai sugárzását. Az első esetben 1-es típusú, a másodikban 2-es típusú kvazárokról beszélünk.
Fantáziarajz egy kvazár centrumában található szupernehéz fekete lyukról, a forró gázból álló akkréciós korongról (fehér, zöld és kék) és az egészet körülvevő vastag porgyűrűről (narancssárga-vörös). A tórusz külső mérete száz fényév körüli. Ha a képhez hasonlóan a tóruszt oldalról látjuk, akkor a porgyűrű blokkolja a forró akkréciós korong emisszióját, s ekkor 2-es típusú kvazárról beszélünk.
[NASA/CXC/M. Weiss]
Montserrat Villar-Martin (Instituto de Astrofisica de Andalucía) és munkatársai az ESO chilei VLT távcsőegyüttesével és az új, kanári-szigeteki GTC (Gran Telescopio Canarias) teleszkóppal az SDSS J0123+00 katalógusjelű, a 2-es típusba tartozó kvazár aktivitását vizsgálták. Villar-Martin szerint eddig ezeket főleg statisztikai szempontok alapján tanulmányozták, ők viszont egyedi jellemzőket szerettek volna részletesen feltárni. Bár az említett okok miatt a 2-es típusú objektumok detektálása sokkal nehezebb, a centrális sugárzás blokkolása miatt mégis kitűnő lehetőséget biztosítanak a kvazár környezetének vizsgálatára.
A 2-es típusú SDSS J0123+00 jelű kvazár és környezete a GTC OSIRIS műszerének (kamera és spektrográf) hangolható keskenysávú szűrőrendszerével készült felvételen. A vörös szín olyan területeket jelöl, ahol főleg csillagok sugárzása dominál, a zöld szín forró ionizált gáz emisszióját, míg a sárga az előző kettő keverékét jelzi. A képen jól látszik a 180 kiloparszek méretű elnyúlt ionizált gázfelhő, ami a kvazár gazdagalaxisának és a szomszédos galaxis kölcsönhatásának eredménye lehet.
[M. Villar-Martin (IAA-CSIC)]
Az SDSS J0123+00 esetében a legfontosabb eredmény egy ionizált gázból álló halvány, kiterjedt, a kvazár egész gazdagalaxisát körülvevő köd felfedezése volt. Az elnyúlt anyagfelhő mérete körülbelül hatszorosa a Tejútrendszerének és Villar-Martinék szerint valószínűleg az SDSS J0123+00 és a szomszédos galaxis kölcsönhatásának eredménye. A felhőnek egy része a két galaxist összekötő híd, ami azt a hipotézist erősítheti, hogy a kvazár aktivitását a galaxisok közötti kölcsönhatás is befolyásolja azáltal, hogy a szoros megközelítés miatt több anyag ("táplálék") kerül a kvazár, s így a központi fekete lyuk környezetébe. A kölcsönhatás járulékos következménye lehet a csillagkeletkezési folyamatok felgyorsulása is.
Az eredményeket részletező szakcikk a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society c. folyóiratban fog megjelenni.
Forrás:
