Eddig példátlanul romboló hatású galaxiskölcsönhatás szemtanúi lehetünk űrobszervatóriumok (Chandra, HST, Spitzer) és a legérzékenyebb földi rádiótávcsövek (VLA, MERLIN) méréseinek kombinálásával. A nemzetközi együttműködésben vizsgált 3C 321 jelzésű rádióforrás két galaxisból áll, amelyek egymás körül keringenek, tőlünk mintegy 1,4 milliárd fényév távolságban. A Chandra röntgenteleszkóp adatai szerint mindkét galaxis közepén egy nagytömegű fekete lyuk található, de a nagyobbik galaxis fekete lyukából intenzív gázkilövellés, azaz jet indul ki. A kisebbik galaxis – az esetleg benne kifejlődött élőlények szerencsétlenségére – pedig éppen ennek a jetnek az útjába került.
A 3C 321 galaxis különböző hullámhosszakon készült képei összekombinálva (bíbor: Chandra, röntgen; vörös és narancs: HST ultraibolya és optikai; kék: VLA és MERLIN rádió).
Daniel Evans (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics) munkatársa, a kutatás vezetője szerint már nagyon sok jetet láttunk galaxisok központi fekete lyukából kilövellni, de ez az első alkalom, hogy megfigyelhetjük, amint a jet egyenesen becsapódik egy másik galaxisba. Ennek hatására rengeteg másodlagos hatás lép fel a célkeresztbe került csillagvárosban, melyek mindenféle problémát okozhatnak.
A fekete lyukból származó jetnek nagyon erős a sugárzása, különösen a röntgen- és gammatartományban – nagy mennyiségben ez az ismert (földi) életformákra végzetes hatású. A sugárzás és a közel fénysebességgel áramló elemi részecskék óriási mértékben károsíthatják az útjukba kerülő bolygólégköröket, pl. a földi ózonréteghez hasonló védőpajzs szinte teljesen megsemmisülne.
A 3C 321 röntgen, ultraibolya, optikai és rádió hullámhosszakon.
A relativisztikus jet hatása a kísérőgalaxisra valószínűleg igen jelentős, mivel a két galaxis alig 20 ezer fényévre található egymástól, ami kevesebb, mint pl. a Nap távolsága a Tejútrendszer magjától. A VLA és MERLIN rádiótérképei egy világos foltot mutatnak a jet kísérőgalaxisba csapódásának a helyszínén, ami elnyeli és átalakítja a jet energiájának nagy részét. Az ütközés szétszakítja és elhajlítja a jetet, amiről számítógépes animáció is készült (kis- és nagyfelbontású változatban egyaránt letölthető).
A felfedezés másik egyedülálló vonatkozása, hogy kozmikus értelemben az események időskálája rendkívül rövid. A VLA és a Chandra képeinek apró részletei arra engednek következtetni, hogy a jet kb. 1 millió évvel ezelőtt kezdett el becsapódni, ami lényegében jelentéktelenül rövid idő az egész rendszer életét tekintve. Mindez azt jelenti, hogy az ilyen események elég ritkák az Univerzum viszonylag közeli régióiban, azaz hasonló drámai kölcsönhatást nagyon ritkán "csíphetünk el".
Egy ilyen jet becsapódásának viszont nemcsak negatív hatásai vannak. Az események nyomán a kisebbik galaxis csillagközi anyagában beindulhat a csillagok, majd bolygók keletkezése, s így akár új élet is kialakulhat a kozmikus pusztulás hullámainak elcsitultával.
Források:
