Egy eddig ismeretlen típusú meteorit megtalálása bizonyíthatja, hogy 470 millió éve nagy ütközés történt a kisbolygóövben, amelyből aztán a Földre is záporoztak a meteorok.
Körülbelül 470 millió éve két nagy égitest egymásnak ütközött a kisbolygóövben. A becsapódás teleszórta a belső Naprendszert törmelékkel: alighanem ehhez az eseményhez köthető a Flora kisbolygócsalád születése. Sőt, olyan sok törmelék keletkezett, hogy a Földön található összes meteorit egyharmada, az L-kondrit típusúak is ebből az egyetlen ütközésből származnak. A meteoritok egyértelmű nyomait viselik az ütközés sokkjának. A legnagyobb kérdőjel a történetben, hogy másik égitestnek nem volt nyoma – a feltételezések szerint a becsapódás hője teljesen elpárologtathatta.
2011 nyarán azonban a svédországi Thorsberg kőbányában egy különleges megkövesedett meteoritot találtak. A megkövesedett meteoritok anyaga, az élőlények megkövesedett maradványaihoz hasonlóan, szinte teljesen kicserélődött kalcitra és agyagásványokra. Az eredeti égitestből már csak apró spinell kristályok őrződtek meg, de ezekből is kinyerhető az eredetére vonatkozó információ. A kőfejtőben eddig 101 fosszíliát találtak, és mind L-kondrit volt. Az egyelőre csak (különböző asszociációkra lehetőséget adóan) Rejtélyes Objektumként ismert meteorit azonban más összetételűnek bizonyult – sőt, eltért az eddig ismert, nagyjából 49 000 többi meteorittól is. Leginkább a szintén ritka winonaitákra hasonlít, de az izotópösszetétele velük sem egyezik meg teljesen. Azonban ugyanabban a kőzetrétegben találták, mint az L-kondritokat, és a kora is hasonlónak bizonyult, ami egyértelműen kapcsolatra utal a két típus között.
Ezek alapján Birger Schmitz (Lund University, Svédország) és szerzőtársai három lehetséges eredetet is felvázoltak a Rejtélyes Objektumnak. Elképzelhető, hogy ugyanarról az égitestről származik, mint az L-kondritok, vagy a kirepülő törmelék egy harmadik kisbolygón gellert kapva, arról tört le egy darabot. A legvalószínűbb azonban, hogy az L-kondritokat létrehozó becsapódás során a kisebb kisbolygó nem párolgott el tökéletesen az ütközéstől. Pár kisebb szilánk fennmaradhatott, és egy ilyen találta el később a Földet. A szerzők modellszámításai alapján egy 20 és egy 100 km-es kisbolygó ütközése katasztrofális következményekkel járhatott mindkét résztvevő számára. Az ütközési modell egyben azt is megmagyarázza, hogy a leletek alapján miért volt jóval nagyobb a Földre érkező meteoritok száma 470 millió éve, az Ordovíciumban (a Kambriumot követő földtörténeti korban). A meteoroknak és tűzgömböknek azonban kevés tanúja lehetett: az állatvilág ekkor még csak a víz alatt létezett, az élet pedig éppen csak elkezdte meghódítani a tengerpartokat egyszerű mohák és gombák formájában.
Az eredményeket bemutató szakcikk a Earth and Planetary Science Letters folyóiratban jelent meg.
Forrás: phys.org
