Fiatalító kisbolygórengések

987

A kisbolygók felszínének korát a rajtuk látható, eltérő méretű kráterek száma alapján becsülik. Minél idősebb egy kisbolygó felszíne, annál több rajta a becsapódásnyom. Ugyanakkor már régebben felmerült a lehetősége, hogy az aszteroidák felszíne időnként meg is fiatalodhat. Elméletileg lehetséges, hogy egy-egy nagyobb becsapódás erős rengést vált ki, amelynek rezgéseitől összeomlanak a kráterek – és ettől látszólag megfiatalodik a felszín.

Peter Thomas (Cornell University, Ithaca) és Mark Robinson (Northwestern University, Evanston) az Eros kisbolygó felszínén tanulmányozta a kráterek eloszlását, közel 100 ezer felvétel tanulmányozásával. Megállapították, hogy a kisbolygó felszínének kb. 40%-a lényegesen kevesebb krátert tartalmaz, mint a többi terület. Először arra gondoltak, hogy egy-egy nagyobb becsapódástól kirepült törmelék temette be a közeli krátereket visszahullásakor. Jelöltként a 7,6 km-es Shoemaker kráter került szóba, de kiderült, hogy a belőle kirepülő anyag mennyisége messze nem elegendő ehhez. A “földrengéses” teória jobban illeszthető a megfigyelésekhez.

Az Eros kisbolygó (NASA JPL USGS nyomán)

Eszerint egy vagy több, néhány 100 méter átmérőjű test ütközött a kisbolygóval. A robbanástól keletkezett rengéshullámok a becsapódás kb. 10 km-es környezetében erősen megmozgatták a kb. 100 m vastag regolit takarót. Ezzel pedig eltörölhették a kráterek többségét. Becslésük alapján a kérdéses folyamat akár tízszeres eltérést is okozhat a felszín korának megbecslésében, főleg ha kis területet vizsgálunk egy égitesten. A nagy kisbolygó-rengést kiváltó becsapódás valószínűleg a 7,6 km-es Shoemaker krátert hozhatta létre – erre utal a kis kráterek gyakoriságának növekedése a Shoemakertől távolodva.

Forrás: spaceflightnow.com 2005.07.23. 

Hozzászólás

hozzászólás