Megint elmarad egy világvége

1177

A 2011 januárjában azonosított, nagyjából 140 méter átmérőjű 2011 AG5
jelű földsúroló kisbolygót a legveszélyesebb égitestek között
tartották számon, mivel a felfedezés környéki, tíz és fél hónapot
felölelő megfigyelések szerint 0,2% esélye volt annak, hogy 2040 februárjában
eltalálja bolygónkat. Egy ekkora égitest már komoly galibát tud okozni, a
szárazföldre hullva egy metropoliszt is képes romba dönteni, miközben a
kiszóródó agyag további megyényi területet tarol le, óceánba esve pedig
30-50 m-es szökőárat kelthet a partok mentén. Nem véletlen, hogy a NASA és az University of Hawaii csillagászai a világ egyik legnagyobb távcsövét, a 8,1 m-es északi Gemini-teleszkópot
vetették be a kérdés tisztázására.

A 8,1 m-es északi Gemini-távcső építésénél számos különleges megoldást alkalmaztak, hogy minél jobban ki tudják használni az óriástávcső teljesítményét.

A Hawaii-szigetek legendás csúcsán, a
4200 méter magas Mauna Kean felállított távcsővel 2012. október 20-án,
21-én és 27-én készített felvételeket Dave Tholen, Richard Wainscoat és Marco Micheli a Földtől 200 millió km-re
járó aszteroidáról. Ilyen távolságból egy 140 méteres kisbolygó fényessége 25 magnitúdó, így igencsak szükség volt a távcsőóriás fénygyűjtő képességére, hogy a szabad szemmel láthatónál 50 milliószor halványabb égitestet megörökítsék. A próbálkozásokat siker koronázta, később pedig a közelben felállított 2,2 m-es távcső október eleji képein is megtalálták az égitest képét. A friss megfigyelések alapján pontosított pályaelemek kizárják, hogy 2040-ben összeütközzünk a 2011 AG5-tel. Jelen számítások szerint nem fog 890 ezer km-nél, vagyis a holdtávolság kétszeresénél jobban megközelíteni minket.

A 2011 AG5 lehetséges elhaladásának helyét a fehér vonal jelzi az ábrákon. A korábbi, rövid pályaíven alapuló számítások még megengedték a Földdel való találkozást (fent), ám a friss észlelések alapján (lent) bizonyosan elkerül minket a kisbolygó 2040-ben. (NASA/JPL)

Hozzászólás

hozzászólás