„Maradvány” a Kuiper-öv?

5607

Mára több mint 700 Kuiper-objektumot találtunk, ezek eloszlása alapján, kifelé haladva viszonylag éles határ húzódik 50 Cs.E. környékén. Ennél messzebb nem találtunk 200 km-nél nagyobb objektumot – egyesek szerint egy ismeretlen nagybolygó perturbáló hatása miatt.

A másik probléma, hogy a Kuiper-öv mai tömegsűrűségének „legyártásához” eredetileg kb. 100-szor annyi anyag kellene a zónában, mint ami most ott van. Az eddig felfedezett 0,2 földtömeg helyett mára kb. 10 földtömegnyi égitestet kellett volna találnunk.

A Kuiper-öv és a külső bolygók (solstaiton.com)

Harold F. Levison (Southwest Research Institute) és Alessandro Morbidelli (Observatoire de la Cote d’Azur) új elgondolással magyarázza a fenti két jelenséget. Modelljük szerint a Kuiper objektumok többsége a Neptunusz jelenlegi pályáján belül alakult ki. A Neptunusz eredetileg kb. 20 Cs.E. naptávolságban állt össze, perturbációival sok égitestet kiszórt, illetve a Naprendszer belső térségébe irányított. Számításaik szerint a Neptunusz és a perturbált ősi Kuiper-objektumok közötti impulzusmomentum-csere révén összességében energiát nyert az óriásbolygó, amitől az kifelé vándorolt. Ahogy az ősi Kuiper-öv ritkább vidékébe jutott, a migráció kb. 30 Cs.E.-nél megállt.

A Neptunuszon túl húzódó mai Kuiper-öv tehát egy – részben kifelé „lökdösött”, részben helyben maradt – maradványa egy eredeti és nehezebb zóna külső részének. Főleg azok az égitestek maradtak meg, amelyek kedvező pályarezonanciába fogódtak be. Ez lehet az oka, hogy a ma ismert Kuiper-öv külső „pereme” a Neptunusz 1:2 rezonanciájánál körvonalazható.

Forrás: SkyandTelescope.com 2003. 11.26.

Hozzászólás

hozzászólás