A Hubble Űrtávcsõ bolygókamerájával (PC2) újabb Neptunuszon túli
kisbolygókról mutatták ki, hogy kettős rendszerek: a (160091) 2000
OL67, (119067) 2001 KP76, valamint a 2006 SF369 jelzésű égitestek valójában kettős aszteroidák. Az elmúlt napokban a transzneptun övezet kettős és többszörös kis égitesteinek teljes száma 52-re emelkedett, beleértve azokat is, amelyek egyelőre még bizonyítást igénylő jelöltek csupán.
A Nemzetközi Csillagászati Unió február 19-i körlevelében jelentették be az említett három kisbolygó kettősségének feldedezését. Közülük a legutóbbi felfedezés a 2006 SF369, amiről Keith S. Noll (STScI) és munkatársai végezték méréseket a Hubble Űrtávcső kitűnő felbontású bolygókamerájával 2007. november
13-án. Szélessávú V szűrővel készített 260 másodperc expozíciójú
felvételeken két komponens látható, amelyek egymástól alig 0,1 ívmásodperces szögtávolságra vannak és együtt mozognak a csillagos égi háttér előtt.
Ez igen kicsiny távolság, az eredeti felvételen mindössze 2,4 pixel, ami a kisbolygó távolságában kb. 3000 km-nek felel meg. A két kis komponens közel azonos
fényességű: a fényességkülönbségük 0,1 magnitúdón belül volt a
megfigyelés idején. A 2006 SF369 kisbolygót az Apache Point
obszervatóriumban (Sacramento Mountains, New Mexico) fedezték fel Andrew C. Becker és
munkatársai 2006. szeptember 30-án; napközelben 39
CsE, naptávolban pedig 86 CsE-re kerül a Naptól (szórt korong
objektum). A Napot 27,7 fokos hajlású pályáján 494,6 év alatt kerüli
meg, ami azt jelenti, hogy a kisbolygó a Neptunusszal 1:3 középmozgás-rezonanciában van, azaz amíg a Neptunusz háromszor megkerüli a Napot, addig a kisbolygó
csak egyszer. Jelenleg még további két kisbolygót ismerünk ugyanilyen rezonanciával, de közülük egyikről sincsenek kettősségre utaló megfigyelések.
Szintén a Hubble bolygókamerájával fedezte fel Frank Marchis (Carl Sagan
Center, SETI Intézet) és munkatársai a (119067)
2001 KP76 és (160091) 2000 OL67 klasszikus Kuiper-objektumok holdjait. Közülük a legújabb vizsgálatok szerint a 2001
KP76 4:7 rezonanciában áll a Neptunusszal, tehát igazából nem
klasszikus, hanem rezonáns Kuiper-övi objektumról van szó.
Fantáziakép egy kettős kisbolygóról, amely nagy távolságban kering a Nap körül (kép: ESO).
A 2001 KP76 HST-s megfigyelését 2007. május 8-án végezték
és egy kísérőt találtak. A két égitest egymástól 0,29 ívmásodperc látszó
szögtávolságra volt egymástól és szinte azonos fényességűnek
látszottak. Az objektumot Marc W. Buie fedezte fel a Cerro Tolo obszervatóriumban még
2001. május 23-án. Napközelben 35 CsE, naptávolban
pedig 52 CsE távolságban jár a Naptól, amit alig 7,2 fokos hajlású pályáján 290,2 év alatt kerül meg.
A 2000 OL67 2007. június 26-án észlelték a HST-vel, szintén egyetlen kísérőt felfedezve. A 0,26 ívmásodpercre látszó másodkomponens mintegy 0,6 magnitúdóval halványabb volt, ami azonos fényvisszaverő képesség mellett 25%-kal kisebb átmérőt sugall. Vetületi távolságuk a valóságban 7800 km volt. A Marc W. Buie és Susan D. Kern által 2000. július 29-én felfedezett égitest napközelben 40 CsE-re, naptávolban 50 CsE-re kerül a
Naptól, keringési periódusa 304 év.
A frissen felfedezett Neptunuszon túli kettős kisbolygók közös tömegközéppont körüli pályájának meghatározásához még sok pontos
megfigyelésre lesz szükség. A pályaelemek ismeretében a két aszteroida
egymástól mért térbeli távolsága is ismertté válik, továbbá a rendszer tömegét is ki lehet számítani, ami alapvető fontosságú információ a bolygórendszer peremén található kis égitestek keletkezését és fejlődését leíró elméletek számára.
Forrás: IAU Circular 8922 (2008. február 19.)
Kapcsolódó témák:
- Hírek, képek, érdekességek a Hubble Űrtávcső honlapján
- A Pluto új holdjainak eredete
- Az elsõ tripla földközeli kisbolygó
- Furcsa égitestek a Naprendszer végvidékein
- Megmérték a legnagyobb törpebolygó tömegét
- Kettős kisbolygó a külső óriásbolygók között
