Napközelsége előtt vélhetően csak távcsővel, utána viszont szabad szemmel is látható lehet az ISON-üstökös.
Ahogy tegnap már írtuk, jelenleg a Leo csillagkép déli részén kereshető fel távcsővel az üstökös, bár sötét égen csak november 1-jén hajnaltól, a Hold elvonulta után láthatjuk. Mivel közeledik a Naphoz, a valóságban és az égen is egyre gyorsabban mozog, bár ez utóbbi sokkal inkább csökkenő földtávolságának köszönhető. Míg jelenleg naponta 1,3 fokot tesz meg az égen, tíz nap múlva már napi 2 fokot, 20-án pedig 3,5 fokot mozdul el egy nap alatt. A délkelet felé haladó vándor november 5-én lép át a Virgo csillagképbe. Két nappal később a 8-9 magnitúdós üstökös fél fokkal nyugatra lesz látható a β Virginistől, miközben már 1 CsE-nél közelebb jár a Naphoz.
Az ISON útja egünkön a Leo, a Virgo és a Libra csillagképeken keresztül vezet november 1. és 27. között. (www.virtualtelescope.eu)
Amennyiben még egyben lesz az ISON magja, a Vénusz és a Merkúr pályája között járó üstököst november 18-án hajnalban fél fokkal keletre láthatjuk a Virgo alfájától, a Spica-tól. Gyors fényesedése miatt 6-7 magnitúdós lehet, de szabad szemes megpillantására 10 fokos horizont feletti magassága miatt nincs sok esély. Ekkor már nagyon gyorsan fog száguldani, naponta 4-5 millió km-rel kerül közelebb csillagunkhoz. November 22-én kerül át a Libra csillagképbe, látszó naptávolsága 22 fok, várható fényessége 5-6 magnitúdó lesz, de csak a pirkadat kezdetén emelkedik a horizont fölé, így megfigyeléséhez igen jó ég, és távcső szükséges. Az ezt követő napokban fényessége napi fél magnitúdóval nő, két nappal a november 28-án 19:35-kor bekövetkező napközelsége előtt pedig napi egy magnitúdót fényesedhet. Ekkor már mindenképpen rendkívül világos, szinte nappali égen kell keresnünk.
Az üstökös útja a SOHO napkutató szonda koronagráfjainak látómezejében november 27-e és 30-a között. Ez egyben azt is mutatja, hogy a Földről nézve hogy fog elhaladni üstökösünk a Nap mellett. (STEREO Science Center)
A perihélium napján várható fényessége megjósolhatatlan, elvben távcsővel mindenképpen érdemes lehet keresni a nappali égen, bár 20 fokos horizont feletti magassága miatt az alacsonyabb szélességeken élőknek könnyebb dolga lesz. Ha az üstökös magja egyben eléri napközelségét, perihélium utáni látványa lényegesen felülmúlja majd a napközelség előttit. A Nap felszínétől 1,1 millió km-re elhaladó üstökös anyaga olyan ütemben párolog, ami szinte garantálja egy hatalmas porcsóva kialakulását. A szintén napsúroló 2011-es Lovejoy-üstökös napközelség utáni abszolút fényessége például 5 magnitúdóval volt nagyobb az azt megelőzőnél.
Az ISON helyzete és reménybeli látványa december 10-én hajnalban, két órával napkelte előtt a keleti horizont felett. (Dave Eagle)
Az ISON szerencsés pályahelyzetének köszönhetően a napközelség után este és hajnalban is megfigyelhetjük, bár utóbbi sokkal jobb láthatóságot kínál. A perihélium után 5-6 napot kell várni arra, hogy valamennyire sötét égen láthassuk, de ekkor az Ophiuchusban tartózkodó üstökös hajnali láthatósága sokkal jobb lesz, mint az esti. További egy hét kell ahhoz, hogy az északi irányba haladó üstökös este is jól látható legyen, de akkor a növekvő Hold fogja zavarni a megfigyelést, így nincs más választásunk, mint sok kávéval készülni december első felére.
Üstökösünk helyzete december 18-án este az északnyugati égen, egy órával napnyugta után. (Dave Eagle)
December közepétől lehet majd könnyebben látni az esti égen, fejének fényessége erősen csökkenőben lesz, ám reményeink szerint porcsóvája igen hosszan fog nyújtózni egünkön, szabad szemmel is látható, krónikákba illő üstököst formázva. Rendesen azt várnánk, hogy látszó mozgása lassul, ám ez pont fordítva történik, hiszen az üstökös gyorsan közeledik felénk. Amikor december 26-án eléri 0,429 CsE-s földközelségét egyrészt már cirkumpoláris lesz, vagyis fejét és csóváját egész éjszaka láthatjuk az északi horizont felett, másrészt naponta 3,6 fokot halad észak felé. Látványosságához az is hozzájárulhat, hogy pontosan merőlegesen látunk majd rá csóvájára, így a lehető leghosszabbnak fogjuk érzékelni.
Az üstökös láthatósága az esti égen december 18-a és január 3-a között (Gary A. Becker)
Földközelsége után folytatja északi irányú mozgását, január 7-én 2,75 fokra megközelíti a Sarkcsillagot. Ekkor már minden paraméterében fogyatkozni fog, de kis szerencsével csóvája még ekkor is szabad szemes lehet, miközben a fej belső része már csak távcsővel látható. Ez furcsának tűnhet, de már több napsúroló üstökösnél megfigyelték, hogy miközben hosszú, a napközelség idején keletkezett porcsóvája még jól látható, a fejből már alig áramlik ki anyag.
Holnap azt próbáljuk megvilágítani, hogy miért ennyire bizonytalan az üstökösök fényességének és látványának előrejelzése.
