Földközelben a Lovas 1-üstökös

2007. október 26, péntek

1351

Üstökösjárás van mostanában: a közepesen fényes C/2007 F1 (LONEOS) még éppen megfigyelhető, illetve a napokban a Perseus csillagkép alakját időlegesen megváltoztató, drámai szuperkitörést produkáló 17P/Holmes üstökös
"árnyékában" a halványsága folytán szerényebb, de magyar felfedezésű
93P/Lovas 1-üstökösre is érdemes odafigyelni. Október 27-i
földközelsége 0,833 CSE, azaz 124 millió kilométeres távolságban
következik be, amikor a Naphoz közeledő égitest a Föld és a Mars
pályája között lesz 1,78 CSE naptávolság mellett. Pályája
napközelpontján 2007. december 17,35 UT-kor halad majd át, azaz egy
héttel karácsony előtt lesz legközelebb a Naphoz.

A Lovas 1-üstökösről augusztusban és szeptemberben készültek
megfigyelések az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézete
piszkés-tetői 1 méteres teleszkópjával, miközben az égitest a Pisces és
az Andromeda csillagképek között vándorolt (utóbbiban egész december
közepéig fog tartózkodni). Szemben a Holmes-üstökössel, a Lovas 1
halvány, 14-15 magnitúdós diffúz folt, amit csak a legnagyobb amatőr
távcsövekben lehet vizuálisan megpillantani, így észlelése CCD kamerás
műszereket igényel (a friss hazai amatőr észleléseket l. Kapcsolódó
linkjeink között).

A 93P/Lovas 1-üstökös felvétele a piszkés-tetői 1 méteres RCC
teleszkóppal 2007. szeptember 25-én 22:40:58 UT-kor készült R szűrőn
keresztül (kb. 1,5×1 ívperces látómező, észak felfelé). A kép készítésekor az üstökös naptávolsága 1,90 CSE, földtávolsága pedig 0,93 CSE volt.

A majdnem egy órával később készült fotón jól látszik az üstökös látszó elmozdulása a csillagok között (a szerző felvételei).

A 93P/Lovas 1 a Jupiter üstököscsaládjához tartozó ekliptikai üstökös.
Nap körüli keringési ideje 9,2 év, pályája legközelebbi pontján 1,70
CSE-re közeliti meg a Napot, legtávolabbi pontján 7,07 CsE távolságba
kerül tőle a Jupiter és Szaturnusz pályája között. A közepesen elnyúlt
ellipszispálya síkja 12,2 fokkal hajlik a földpálya síkjához.
Érdekesség, hogy a Lovas 1-üstökös mozgását 1500-tól kezdődően több
évszázadra kiszámították, és kiderült, hogy mozgása 4/3 rezonanciában
áll a Jupiterrel, aminek köszönhetően mindig elkerüli az óriásbolygó
közelségét. Ebből adódóan pályája stabil volt, azaz a pályaelemek nem
változtak meg drámai mértékben ez alatt az időtartam alatt. Például
1590-ben 0,35 CSE-re, 1625-ben 0,37 CsE-re közelítette meg a Jupitert,
és legközelebb, 2300-ban is csak 0,44 CSE-re halad el az óriásbolygótól.

A Lovas 1-üstökös magjának fizikai és kémiai tulajdonságairól, a mag
méretéről, alakjáról és tengelykörüli forgási paramétereiról ma még
szinte semmit vagy nagyon keveset tudunk. Az idei visszatéréshez fűződő
friss eredmény a Spitzer infravörös űrtávcsőhöz köthető, amit cikkünk
szerzője ért el egy nemzetközi kutatócsoporttal együttműködve. Jelen
sorok írója meghatározta a Lovas 1-üstökös magjának méretét a Spitzer
termális infravörös tartományban, 24 mikronnál végzett megfigyelései
alapján. A nagyon előzetes becslés szerint az üstökös magja mintegy 2,3
km sugarú gömb termális sugárzásával modellezhető. Ennek megfelelően a
Lovas 1-üstökös magja az átlagos méretűek között a viszonylag nagyobbak
közé tartozhat. Összehasonlításképpen: a Jupiter-családhoz tartozó
Tempel 1 magjának rádiusza is 3,0 km, míg a Churyumov-Gerasimenko 1,7
km-es, az Oort-felhővel kapcsolatos Halley 5,5 km-es, a most télen
megfigyelhető Tuttle pedig a mai ismereteink szerint mintegy 7,8 km-es
sugarú magból áll. Természetesen a magok elnyújtott, szabálytalan alakú
testek, ezért a rádiuszok csak egyszerűsítő modellekre vonatkoznak.

A Lovas 1-üstököst Lovas Miklós fedezte fel Piszkés-tetőn, a 60/90/180
cm-es Schmidt-teleszkóppal 1980. december 5-én készített fotografikus
felvételeken. Az általa szisztematikusan végzett szupernóva-keresési
program mellékterméke volt az üstökösök és kisbolygók felfedezése, amit
a Schmidt-távcső fényereje és a fotólemezeken rögzített 5 fokos égi
látómező tett lehetővé. A szupernóva-kereséskor két egymás utáni
felvétel készült: egy Kodak 103a-D (sárga) és egy 103a-O (kék)
csillagászati fotólemezre, mindkettő egyformán 15 perces expozíciós
idővel. Így az esetleges felfedezések a két felvétellel megerősíthetők
voltak, illetve a fotografikus (B-V) színindexet is meg lehetett
becsülni. Az 1980-as perihéliuma után két hónappal felfedezett új
üstökös akkor a P/1980 X1 ideiglenes jelölést kapta. Utána következő
napközelségei idején is megfigyelték: 1989-ben (P/1989 N2), majd pedig
az 1998-ban is (ekkor már 93P/Lovas 1 volt a végleges elnevezése). E
sorok írásakor pedig földközelben van, illetve közeledik a 2007-es
perihéliuma felé. További stabil keringéseket kívánunk a Lovas
1-üstökösnek!

Megemlítjük, hogy a közelmúltban még egy másik, szintén Lovas Miklós által felfedezett ekliptikai üstökös is visszatért, a 184P/Lovas 2 (P/2007 A1 = P/1986 W1)-üstökös, amely 2006-ban volt nap- és földközelben.

Kapcsolódó linkek: