A nagy kométák pusztulása látványos folyamat, a
kisebbek felbomlását, szétporladását azonban csak néhány lelkes amatőr
és profi csillagász követi nyomon. A 2005-ös esztendőre szívesen
emlékeznek vissza, hiszen az elmúlt évben összesen 6 felbomlott
üstököst figyelhettek meg
Az első égitest rögtön
egy tudománytörténeti érdekességgel is szolgál, hiszen 2004. november
10-ei felfedezése után P/2003 YM159 (LINEAR-Catalina) névre
keresztelték, amit két nappal később P/2004 V5 (LINEAR-Hill)-re
módosítottak. A jelölés és a név együttes megváltoztatása korábban nem
fordult elő. A történet röviden annyi, hogy az égitestet a LINEAR
program észlelte elsőként még 2003 decemberében, ám akkor teljesen
csillagszerű volt, így 2003 YM159 név alatt kisbolygóként
katalogizálták. Majdnem egy évvel később akadtak rá ismét a Catalina
Sky Survey képein, de akkor már egy két részre szakadt üstökösnek
mutatkozott. Első elnevezését a két automata programról kapta, ám
hamarosan kiderült, hogy a kettős kométát a távcsövet felügyelő
operátor, Rik Hill vette észre, mérte ki és jelentette az Nemzetközi
Csillagászati Uniónak. Ezért jogot formálhatott az elnevezésre, illetve
a jelölést az ő észleléséhez igazították. Mivel 2004 novemberének első
felében ez már az ötödik újonnan felfedezett üstökös volt, a 2004 V5
jelölés dukált. A kométa egyébként a LINEAR 149. üstökös-felfedezése
volt..
A képeken 2 ívpercnyire látszó üstökösök
fényessége 18 magnitúdó körül volt, szétválásuk pedig 2001 végén, 6,3
Cs.E. távolságban következett be, amikor az égitest még két és fél
évvel 4,4 Cs.E. távolságú napközelpontja előtt járt. Az elmúlt
hónapokban már csak az egyik komponenst sikerült megfigyelni, ám mivel
keringési ideje 22 év, további sorsát is nyomon követhetjük majd.
A
C/2005 K2 (LINEAR)-üstökös kettévált magja 2005. május 28-án (a kóma
ködösségének közepén látható sűrűsödés jól láthatóan nyolcas alakot
formál). A hosszú csíkok a csillagok nyomai, mivel a felvétel az
üstökös mozgására lett vezetve. A kép a piszkés-tetői 60 cm-es
Schmidt-távcsővel készült
A gyenge
aktivitású, a Napot a Vénusz távolságára megközelítő C/2005 K2
(LINEAR)-üstökös felfedezése előtt egy hónappal, április 22-én vált
ketté, ám a levált darabot csak június közepén vették észre spanyol,
angol, olasz és osztrák amatőrcsillagászok. Később e sorok írója május
28-ai, Piszkés-tetőn készült felvételein is megtalálta a kettéválás
nyomait, amit nagy bánatára akkor nem vett észre… Június végén az
üstökös teljesen szétporladt, napközelségét már nem érte meg.
A
C/2005 A1 (LINEAR) kettéválását spanyol amatőrök vették észre 2005
júliusában, ám a fragmentum még az év végén is megfigyelhető volt, és a
Hegyháti Obszervatóriumból meg is figyelték szeptemberben és
októberben. A számítások szerint ez az esemény is áprilisban kezdődött,
nem sokkal a napközelség elérése után, amely 0,907 Cs.E. távolságban
következett be. Ez alapján a feldarabolódást – akárcsak a C/2005 K2
esetében – a napsugárzás hatására fellépő intenzív gázkibocsátás
okozhatta.
A
C/2005 A1 (LINEAR)-üstökösről készült animáción a fő rész közelében,
attól balra és felfelé látható a halvány csillagok nyomára vetülő
leszakadt rész. (Piszkés-tető, 60 cm-es Schmidt-távcső)
Egy
újabb LINEAR-üstökös, az alig 19-20 magnitúdós C/2004 U1 kettéválását
James Young, amerikai csillagász jelezte október végén. A 20 magnitúdós
leszakadt darab alig pár ívmásodpercre látszott a fő résztől. A
megfigyelést azonban másoknak nem sikerült megerősíteni, többek között
a november elején, Piszés-tetőn felvett 20-30 perces CCD- képeken sem
látszik a leszakadt darab. Mivel a kométa ekkoriban már 4 Cs.E.-nél is
messzebb járt a Naptól, ahol már "lassan történnek a dolgok”, a
szétszakadás ténye legalábbis kétséges.
Az egyik
legmeglepőbb felfedezés az 1977 óta ismert, 15 év keringési idejű
101P/Chernykh-üstököshöz kapcsolódik. Az égitest darabolódását már
1991-ben megfigyelték, amikor egy gyorsan távolodó rész vált le róla,
amelynek nem jósoltak hosszú életet a kutatók. Ezért keltett nagy
meglepetést, amikor november 30-án a fő üstököstől meglehetősen távol,
22 ívpercre, egy hasonló mozgású kométát vettek észre. Hónapokig az
1991-ben megfigyelt fragmentumként kezelték, ám újabban Zdenek Sekanina
kimutatta, hogy a most megfigyelt darab 1996/1997 fordulóján vált le a
fő részről. Mivel ekkor naptávolságuk 8-9 Cs.E. volt, a szétválás oka
nem lehet az erős napsugárzás.
A hatodik üstökös
levált darabját valójában már 2006-ban találták meg, ám megjelenésére
számítani lehetett, így célzottan keresték. Végül J. Farell, új-mexikói
amatőrcsillagász járt szerencsével január 6-án, amikor rábukkant a
73P/Schwassmann-Wachmann 3-üstökös egyik társára. A 19 magnitúdós
kométa 27 ívperc távolságból követte a 16 magnitúdós fő komponenst. A
73P, amely egy mindössze 5,36 év keringési idejű üstökös, még 1995-ben
bomlott fel. A fő részről két nagy és legalább két kisebb darab vált
le, amelyek közül az egyik 2001-ben is látszott. Valószínűleg most is
ezt a darabot találták meg, de a kérdés még nincs véglegesen eldöntve.
Mivel 2001-ben egy korábban ismeretlen fragmentumot is megfigyeltek, a
következő hónapokban még feltűnhetnek újabb darabok az üstökös
közelében. Ezek észrevételére azért is jó az esély, mert május 12-én a
kompánia 11,2 millió km-re megközelíti bolygónkat. Ha minden kedvezően
alakul a fő rész akár szabad szemmel is megpillantható lesz, bár csak
fényszennyezéstől mentes helyről.
A
73P/S-W 3-üstökös két darabja 2006. február 24-én. A mozaik bal oldalán
látható a fényes, C jelű fő komponens. Az apró B rész a jobb felső
szegmensen látható, egy fehér nyíllal megjelölve. Figyeljük meg, hogy a
leszakadt darab a fő rész csóvájának irányában látszik. Az inzerteken a
két rész kinagyítva is tanulmányozható. A kép szélessége 45 ívperc.
(Piszkés-tető, 60 cm-es Schmidt-távcső)
Láthatjuk
hát, hogy az üstökösök felbomlása szinte mindennapos jelenség.
Előfordul a Nap közvetlen közelében (ezt viszonylag értjük), de
megtörténhet 50-60 Cs.E. távolságban is (ezt egyáltalán nem értjük).
Korábban azért láttunk kevés ilyen jelenséget, mert sokkal kevesebben
és sokkal gyengébb műszerezettséggel figyelték az üstökösöket. Ennek
folyománya, hogy a jövőben is rendszeresen kapunk majd értesítést
szétszakadó üstökösökről. Ezek megfigyelése fontos amatőrcsillagászati
téma, hiszen a részek távolodásáról és fejlődéséről sokat megtudhatunk,
bár a nagy kérdésre, hogy miért is szakadnak szét az üstökösök, az
elméleti szakembereknek kell majd megtalálniuk a választ.
Linkajánó:
Német üstökösészlelők honlapja
