• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Szivacsos üstökös







    2005. július 4-én távcsövek tucatjai (földi és
    űrteleszkópok egyaránt) fordultak a Tempel 1-üstökös felé, amikor a Deep
    Impact szonda 370 kilogrammos becsapódó egysége eltalálta a kométát. A
    küldetés adatainak első elemzése számos meglepetéssel szolgált. Kiderült, hogy
    az üstökös magja nagyon porózus, még a frissen hullott hónál is
    lazább szerkezetű. Ezt a szivacsos szerkezetű anyagot a gravitáció
    tartja össze, de mivel az üstökös tömege kicsi, ezért gravitációs
    vonzása is az. Így pl. ha felugranánk a Tempel 1 felszínén, sebességünk
    egyből meg is haladná a szökési sebességet, és a parányi égitesttől elszakadva az űrben maradnánk. Az is
    meglepte a kutatókat, hogy a mag kétharmad része por, és csak a
    maradék egyharmad rész jég. Korábban úgy gondolták, hogy főleg
    jég alkotja ezeket az égitesteket, így az új adatok fényében az üstökösöket piszkos hógolyók helyett találóbb lenne inkább havas sártömböknek nevezni.

    Az
    ‘a’ és ‘b’ nyilak két teljesen sima régiót jelölnek a felszínen,
    míg a harmadik nyíl a lövedék becsapódásának helyét mutatja. A
    jobb felső sarokban lévő nyilak a Nap és a Tempel 1 forgásának
    irányát jelölik (forrás: Science)

    Az
    eredmények azt is megmutatták, hogy a felszín egyáltalán nem olyan
    szilárd,
    mint ahogy azt régebben gondolták. Ha meg tudnánk érinteni, besüppedne,
    illetve szétmállana a kezünk alatt. Ez a körülmény nagyon fontos a jövő
    kisbolygóra vagy üstökösre leszálló szondái számára, mivel a
    landoló egységet úgy kell megtervezni, hogy az ne becsapódjon, hanem
    biztonságosan leszálljon a porhanyós felszínre.

    A mag
    porózus szerkezete védelmet nyújt az üstökös belsejének, mert a
    kéreg a napsugárzás hatására nagyon gyorsan felmelegszik, illetve annak
    hiányában gyorsan lehűl. A hőt a szivacsos anyag nem tudja
    hatékonyan bevezetni a mélyebb rétegek felé, ahol így a kőzet és a
    jég változatlan formában lehet jelen a Naprendszer kialakulása óta. A
    szonda műszerei megalkották az első hőtérképet az üstökösről, amelyből
    kiderült, hogy a felszín hőmérséklete nagyon gyorsan ingadozik a
    napsugárzás függvényében, így a jég folytonosan elszublimál, majd
    vissza is fagyhat a felszínre, s ez a folyamat nagyon gyorsan és
    rendszeresen lejátszódhat.

    A felszín domborzata nagyon változatos. Rengeteg
    becsapódási kráter található rajta 40-től 400 m-es átmérőig, ugyanakkor
    teljesen sima felületeket is találni. A szonda lövedéke egy körülbelül
    100 m széles és 30 m mély krátert vájhatott a felszínbe. 

    A becsapódás pillanatképei (Meteor 2005/9. szám fotómelléklete alapján)

    Egy további igen érdekes eredmény a mag összetételével kapcsolatos. A Deep Impact fedélzetén
    található színképelemző műszerek mérési nagy mennyiségű szerves anyagot
    mutattak ki, ami azt jelenti, hogy az üstökösök tényleg tartalmazzák az
    élet
    számára fontos építőköveket. Így elképzelhető, hogy a Tempel 1-hez
    hasonló üstökösök a
    fiatal Földbe is becsapódhattak, magukkal hozva az élet kialakulásához
    szükséges szerves molekulákat.

    A
    becsapódásról és következményeiről a Meteor 2005/9-es számában
    megjelent cikk részletesen tájékoztat, amelyet színes fotómelléklet
    egészít ki. A folyóirat ingyen mutatványszáma a meteor@mcse.hu email címen rendelhető.

    Forrás: NASA PR 2005.09.06

    Ez a bejegyzés Üstökösök kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul