• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Támadás a Tempel-1 üstökös ellen







    A Deep Impact-szondáról és a megcélzott kométáról a Polaris Csillagvizsgáló honlapján olvashatnak összefoglalást az érdeklődők. Az alábbiakban az első eredményeket tekintjük át.

    A lövedék még a küldetés 171-dik napján,
    430 millió km utazás végén, egy nappal a találkozó előtt (magyar idő
    szerint reggel 6:07-kor) vált le a Deep Impact anyaszondáról. A
    szétválás előtt hat órával a páros kisebb pályakorrekciót hajtott végre
    a főhajtómű fél perces üzemelésével, a lövedék ekkor 880 ezer km-re
    járt célpontjától. Az első híradásokkal ellentétben a lövedék a
    különválás után nem találta volna el az üstökösmagot. Háromszor
    módosította pályáját 1-2 m/s-os korrekciókat végrehajtva. Automatikája
    ugyanis a felszín legfényesebb részét célozta meg, amiket kisebb
    pontosításokkal ért el. Természetesen a közelítés során is végzett
    megfigyeléseket mindkét berendezés. A Deep Impact anyaszonda az
    üstökösmag fényességében 41,85 órás periódusú változást azonosított,
    ami az objektum tengelyforgási ideje lehet. Emellett infravörös
    megfigyelések is történtek, amelyek becsapódás előtt és után készült
    változatait lesz érdekes összehasonlítani. A Deep Impact még 10 nappal
    a találkozó előtt végzett méréseket infravörös spektrométerével, és a
    kómában sikeresen azonosította a vízgőzt, a szén-dioxidot, a
    szén-monoxidot, néhány szénhidrogént.

    Az üstökösmag képe nagyobb távolságból (balra) és 30 km-ról a becsapódás előtt 3,7 másodperccel (NASA JPL-Caltech, UMD nyomán)

    A
    lövedék a közelítés alatt folyamatosan figyelte az üstökösmagot, utolsó
    felvételét a találkozó előtt 3,7 másodperccel, 30 km távolságból
    készítette, ennek felbontása 4 m – ezek a valaha készített
    legrészletesebb fotók egy üstökösmagról. A fotókon a kráterek mellett
    egyéb érdekes képződmények is látszanak, pl. egy hosszanti mélyedés,
    illetve egy kiterjedt, viszonylag sima terület. Az üstökösmag
    megjelenése kissé eltér a korábban megfigyelt hasonló méretű
    objektumokétól. Mindez valószínűleg attól áll elő, hogy a Naprendszer
    többi apró égitesténél (kisbolygók, kisméretű holdak) elsősorban a
    becsapódások alakítják a felszínt – itt azonban a napközelben fellépő
    belső aktivitás, a kirepülő por- és gázsugarak is alakítják azt.

    A
    Deep Impact-szonda lövedéke 2005. július 4-én, hétfő reggel, magyar idő
    szerint 7:52-kor találta el a Tempel-1 üstökös magját. Ekkor az
    üstökösmag 133 millió km-re volt a Földtől, pályájának a Naphoz közeli
    részén tartózkodott. A robbanás tökéletesen látszott, felülmúlt minden
    várakozást. Nagyon érdekes volt a robbanás felhője. Az elemzések
    alapján két fázisban repült ki: először egy kisebb, gömbszimmetrikusan
    táguló törmelékfelhő jelent meg, majd szinte azonnal utána egy sokkal
    feltűnőbb, keskenyebb és kúp alakú anyagkilövellés. Utóbbi a Nap
    fényében látványos árnyékot vetett a felszínre. A jelenségre egyelőre
    nincs biztos magyarázat. Az egyik elméleti lehetőség, hogy a robbanás
    első fázisában a felszínt borító laza porréteg anyaga repült ki, majd a
    mélyebbre hatoló lökéshullám egy keményebb, esetleg illékony anyagban
    gazdagabb réteget ért el. Utóbbi kirobbanása okozta a keskenyebb,
    enyhén kúp alakú kilövellést.

    A becsapódás után 13 másodperccel és kb. fél órával készült felvétel (NASA JPL-Caltech, UMD nyomán)

    A
    becsapódás pillanatától számítva mindössze 13 perce volt az
    anyaszondának, hogy méréseket végezzen. Ezután a kóma sűrű részeibe
    jutott, ahol már gyakoriak a becsapódások, ezért pajzsa mögé rejtette
    érzékelőit. Ezután az üstökösmagtól kb. 500 km-re repült el, majd a
    „védekező helyzetben” töltött 27 perc után tekintett vissza. A robbanás
    törmelékfelhője ekkorra már nagyobb volt a magnál. Úgy tűnik, a
    becsapódáskor keletkezett mélyedésből később is, a becsapódás után még
    legalább egy órán keresztül repült ki anyag. Mindez arra utal, hogy a
    kráter fenekén a felszínre került friss jég hevesen szublimált és gázai
    port ragadtak magukkal.

    A földi obszervatóriumok sem
    tétlenkedtek, az üstökösnek közel 2 magnitúdós felfényesedését
    rögzítették, amit a robbanás szétterjedő felhőjéről visszavert napfény
    okozott. A jelenséget nem csak a legnagyobb obszervatóriumokból
    figyelték meg sikeresen, hanem a kisebb amatőrtávcsövekkel több száz
    műkedvelő amatőrcsillagász is látta, sokan a robbanástól keletkezett és
    a magtól távolodó felhőt is megfigyelték. A kóma, azaz az üstökös
    légkörének belső, fényes része a robbanástól kb. 200 km-rel nőtt meg a
    Hubble Űrteleszkóp felvételei alapján. Ha az első órában rögzített
    változásokat átlagoljuk, a törmelékfelhő tágulási sebességére kb. 0,5
    km/s adódik.

    Ez a bejegyzés Üstökösök kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul