Üstökösfüzér a tavaszi égen

1255

Május közepén éri el csúcspontját az a több hónapos megfigyelés-sorozat, amely a 2006-os év egyik legjelentősebb csillagászati
eseményének nyomon követésére szerveződött. A számtalan darabra hullott
73P/Schwassmann-Wachmann 3-üstökös földközelsége olyan jelenség, amely
egy ember életében csak egyszer történik. Vagy egyszer sem, hiszen
legutóbb a 19. század közepén fordult elő, hogy egy darabjaira hullott
kométa – a híres Biela-üstökös – ilyen közel kerüljön a Földhöz.

Az üstökös 1995 szeptemberében egy látványos kitörés eredményeként
esett szét két nagyobb és vagy négy kisebb darabra, meg persze rengeteg
törmelékre. A leszakadt darabok porladása, darabolódása azóta is tart,
amit a 2000/2001-es és az idei megfigyelések is igazolnak. A mostani
visszatérés különlegességét a május 12-14-e között bekövetkező 6-12
millió km-es (0,06-0,08 Csillagászati Egység) földközelség adja. Az
adatok szórása a mintegy 5-6 millió km hosszan szétszóródott magok
miatt van. A C jelzésű komponens, amely az eredeti üstökös megmaradt
darabja május 12-én délelőtt kerül földközelbe 11,8 millió km-rel, a
leszakadt részek viszont csak a következő napokban, a változó
Föld-üstökös helyzet miatt jelentősen kisebb távolságban.


Az üstökös fő része Zseli József április 21-ei
5×1 perces felvételén, amely egy 28 cm-es Schmidt-Cassegrain távcsővel
és ST-8-as CCD-vel készült

Ilyen távolságból egy 80 m-es szikladarab gázkibocsátás nélkül is 21-22
magnitúdósnak látszik, ám mivel az apró részek párolgása, porladása
emeli a látszó fényességet, a munkába pedig a HST-t is bevonják, akár
5-10 méteres „repeszdarabok" megfigyelése is lehetővé válik. Ez akár
több száz egyedi fragmentum felfedezését is jelentheti! E sorok
írásakor már 36 különálló darabnak van jelölése, és vagy egy tucat
várja, hogy létezését nagyobb távcsövekkel megerősítsék. A 305 m-es
arecibói rádiótávcsővel a töredékek alakját és forgási paramétereit is
meg lehet majd határozni. A megfigyelésekből már most látszik, hogy a
különböző részek anyagösszetétele nem egyforma, vagyis az eredeti
üstökösmag nem volt homogén.


A felbomlott B komponens dupla magja Sárneczky
Krisztián április 22-ei CCD-felvételén (60 cm-es Schmidt-teleszkóp, MTA
KTM CSKI, 4×30 s)

A következő hetekben távcsövek serege fogja vizsgálni az
üstökösfüzért, és a sok fragmentum miatt jelentős szerep hárul az
amatőrcsillagászokra is, akik a látványos és szép felvételek készítése
mellett a leszakadt magok helyzetéről, újonnan aktívvá váló
fragmentumokról, illetve a fényes részek anyagkibocsátásának
változásáról is nélkülözhetetlen információkat gyűjthetnek.


A szétbomlás miatt elnyúlt B és G komponens
Horváth Tibor és Tuboly Vince április 20-ai felvételén (50 cm-es,
f/6,3-os RC + FLI CM-9 CCD, 8×60 és 6×60 s)

A földközelség idején az üstökösök egy 25-30 fok hosszú sáv mentén
látszanak egünkön, a Cygnus (Hattyú) csillagkép területén. (A
darabok pályaelemei nagyon közel állnak a fő rész elemeihez, csak a
napközelség időpontjában vannak jelentős, 1-2 napos eltérések, így az
egy síkban lévő üstökösök látszólag egy egyenes mentén sorakoznak az
égen.)

Sajnos a legfontosabb napokban éppen telehold lesz, ami
jelentősen rontja majd a megfigyelési körülményeket, bár a délen járó
Hold viszonylag messze lesz a Cygnusban járó üstököstől. A darabok
várható fényességét a szokásosnál is nagyobb bizonytalansággal tudjuk
előre jelezni, talán csak a C jelű, fő komponensről lehet annyit
állítani, hogy megközelíti majd a szabadszemes láthatóság határát. Ezen
kívül még két rész, a B és G jelű lehet érdekes, bár az utóbbi hetekben
mindkettő a szétoszlás jeleit mutatja… Talán azért kibírják még az
előttünk álló pár hetet, és akkor a B fényessége elérheti a 7-8
magnitúdót, míg a G szerencsés esetben 10-11 magnitúdóig fényesedhet.

A magok helyzetéről az MPC efemeris-számító honlapjáról vagy az MCSE Üstökös
Szakcsoport
honlapjáról szerezhetünk információkat.

Hozzászólás

hozzászólás