• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál

    Meteorithullás Ausztráliában







    Ausztrál meteorithullás híre járja be a sajtót, így itt az ideje, hogy pontos információkkal szolgáljunk, kiemelve a valóban fontos és érdekes információkat.

    Tavaly novemberben 27-én helyi idő szerint 21:15-kor Dél-Ausztrália sötét sivatagi égboltját fényes, 6 másodpercig látszódó, zöld színű tűzgömb szelte át. A jelenség a kontinensnyi ország rendkívül gyéren lakott térsége felett történt, ezért kevés szemtanú látta. Szerencsére a Desert Fireball Network (DFN) több kamerája is rögzítette az eseményt. A 32 kamerából álló DFN-t azért tartja fent Phil Bland vezetésével a Curtin Egyetem, hogy segítségükkel kiszámítható legyen a tűzgömbök légkörbeli pályája, és ebből a meteorit földet érésének valószínűsíthető zónája.

    aaa

    A tűzgömb az egyik DFN kamera felvételén.

    Az előzetes számítások a földet érés helyét kb. 500 m pontossággal határozták meg, ami rosszabb, mint amire a rendszer képes, hiszen optimális körülmények esetén akár a 100 m-es pontosság is elérhető. Sikerült megállapítani, hogy a Föld légkörébe 13,9 km/s-os kozmikus sebességgel egy nagyjából 80 kg össztömegű test érkezett, és valahol a dél-ausztrál Kati Thanda-Lake Eyre tó környékén csapódott a földbe. A test a felvételek szerint 18 km magasan felrobbant, ami kőmeteoritra, szaknyelven kondritra utal. A terület viszonylag megközelíthető helyen, kb. 150 km-re keletre található Coober Pedy, híres opálbányász településtől.

    A Kati Thanda-Lake Eyre tórendszer, a hullás környéke (google.com).

    Az adatok birtokában a DFN csapat tagjai a sivatagi viszonyokra felkészülve, élelemmel, ivóvízzel, terepjárókkal, quadokkal és drónokkal indultak a területre. Végül 2015. december 16-án az egyik drón felvételein lyukszerű, becsapódási nyomot vettek észre az Eyre tó sóval borított, de a felszín alatt nedves felszínén. A helyszínre érve megerősítették, hogy egy becsapódás okozta a 42 cm mély lyukat. Ennek aljáról szó szerint kézzel kiásva azt, egy 1,7 kg tömegű, sárral bevont, kissé a sós iszapra emlékeztető illatú kondritot emeltek ki, a tó nedves felszíne alól.

    ccc

    Így keresd a meteoritod.

    Gyakorlott geológusok lévén elsőre megállapították, hogy ún. közönséges kondrittal van dolguk, tehát a leggyakoribb meteoritfajtával, amelyek az ismert meteorithullások 85%-át adják. A minta felszínén jól látszik a légkörbe lépéskor rádermedt sötét olvadási kéreg, a plazmacsatorna leolvasztó hatásának gödröcskéi, az ún. regmagliptek, és a repüléskor orientált szárnyszerű alak. Kézben tartva a meteorit a 3-3,5 g/cm3 sűrűsége miatt nehezebbnek tűnt a legtöbb földi kőzetnél. A meteoritot a Curtin Egyetemre szállították, hogy összetételét részletesen megállapítsák, majd a tudományos vizsgálatok elvégzése után a Dél-Ausztráliai Múzeumban lesz látható. Egyenlőre a helyszín koordinátáit titokban tartják, hogy a további lehullott példányok lehetőleg ne szerencsevadászok kezeibe kerüljenek. A meteoritot a megtalálás helyéről valószínűleg Lake Eyre kondritnak fogják elnevezni. A Lake Eyre a 2015-ös év nyolcadik megtalált, szemtanús hullású meteoritja, ami éves szinten átlagosnak tekinthető.

    ddd

    És így örülj, ha megtaláltad.

    A hírekben azt is olvashattuk, hogy a meteorit 4,5 milliárd éves, azaz öregebb mint a Föld. Nos, ez minden meteoritnál így van, ugyanis a Naprendszer kialakulásának első 100-150 millió évében alakultak ki azok az ősi kis égitestek, melyeknek anyaga szinte változatlan formában időnként meteoritként hullik Földünkre. A nagybolygók csak később álltak össze, és alakultak a ma ismert formájúra, összetételűre. Így az természetesen nem hírérték, hogy egy meteorit idősebb mint a Föld, mert lényegében minden meteorit az (kivéve az olyan másodlagos eredetű kozmikus látogatókat, mint pl. a marsi meteoritok, melyek a Mars bolygó felszínéről egy másik égitest becsapódásakor jutnak ki a világűrbe). Eredetüket tekintve a Mars és Jupiter bolygók közötti aszteroidaövből érkeznek.

    eee

    A Lake Eyre kondrit 1,7 kg-os fő tömege.

    Ausztráliában szigorú szabályok vonatkoznak a meteoritok birtoklására, exportjára. Állami területen hullott/talált meteorit az államé, magánterület esetén a terület tulajdonosáé. Mindegyik esetben az országból való kivitelükhöz múzeumi engedély szükséges, amit nagyon nehéz beszerezni. Lényegében és nagyon helyesen erős jogszabályokkal védik meteoritjaikat illetéktelen kezek elől, ez alól csak kutatási célú minták jelentenek kivételt.
    A DFN segítségével 2 db meteoritot sikerült eddig megtalálni, tehát a kutatók rendszere jól működik. A Bunburra Rockhole meteorit 2007. július 21-én hullott a Nullarbor Régióban, Dél-Ausztráliában, típusa: akondrit HED Eukrit, TKW: 324 gr, a Mason Gully meteorit pedig 2010. április 13-án ért földet Nyugat-Ausztráliában, típusa: kondrit H5, TKW: 24,5 gr.
    Magyarországon is működik hasonló kamerahálózat, hasonló célból, de az első hasonló sikerre még várni kell.

    Ez a bejegyzés A Naprendszer, Meteoroidok, meteorok kategóriában van és a következő címkékkel lett ellátva: , . Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul