csillagaszat.hu
csillagászat.hu
Csillagászati hírportál

A Jupiter Kis Vörös Foltja







Ez év áprilisában két kutatócsoport a Hubble Űrtávcsővel nagyfelbontású felvételeket
készített a Jupiteren nemrégiben megjelent Kis
Vörös Foltról, amely egy
hosszú életű, méreteit tekintve a Földdel összevethető viharzóna. Ez a
BA Ovál néven is ismert légköri alakzat idén februárban azzal lepte meg
az
észlelőket, hogy váratlanul fehérről narancsvörösre
változtatta színét, így nagyon hasonló
árnyalatúvá vált a bolygó több évszázada ismert légköri viharjához, a Nagy
Vörös Folthoz (GRS, Great Red Spot). Mindkét csoport a HST ACS
kameráját használta az április 8-án, 16-án és 24/25-én felvett képekhez
, melyek az ultraibolyától az infravörös tartományig terjedtek. Az
1979-es Voyager-képekhez hasonlóan részletdús felvételek az új folton
belül és azon
kívül örvénylő felhőformációkat mutatnak, beleértve a folt körüli
feltűnő világos szegélyt. (Az egyik kutatócsoportnak tagja volt
Christopher Go fülöp-szigeteki amatőrcsillagász is, aki február 24-én
felfedezte az ovál hirtelen színváltozását.)

A Nagy Vörös Folthoz hasonló viharok
színét az évek során kén, foszfor, hidrogén és szén számos fajta
vegyületével magyarázták, de ezek mindegyikét elvetették a
spektroszkópiai mérések. A vizsgált vegyületek vagy nem
megfelelő színt eredményeztek, vagy az adott körülmények között nem
jönnek létre. Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint a foszfin (PH3),
egy színtelen, gyúlékony, mérgező gáz a felelős a vöröses színért. A
foltban tomboló erős vihar a légkör mélyebb rétegeiből emeli fel ezt az
anyagot, amely azután a Napból érkező ultraibolya sugárzás hatására
lebomlik, majd a bekövetkező kémiai reakciók a vörös foszfor (P4) létrejöttéhez vezetnek. Sajnos a P4 általában nem megfelelő vörös árnyalatot ad.

A
Kis és a Nagy Vörös Folt, illetve környezetük a Hubble
Űrtávcső felvételén. A bal felső sarokban látható sötét sáv a műszer egy része által kitakart terület. (Forrás: NASA, ESA; I. de Pater és M. Wong, University of California, Berkeley)

A
Nagy Vörös Folt az egyik leghatalmasabb vihar a Naprendszerben. A
Galileo-szonda mérései alapján kb. 650 km/h sebességű szeleket
detektáltak a foltban, míg a BC
Oválban a maximális szélsebesség 430 km/h volt. Ezek a sebességek
kb. kétszer  nagyobbak, mint pl. a legerősebb földi hurrikánokban
tapasztalható szélsebességek.  Ettől jelentősebb különbség, hogy
míg a Földön a hurrikánok alacsony
nyomású légköri képződmények, és ezért az óramutató járásával
ellentétes
irányban forognak az északi féltekén, addig a Jupiter viharzónái magas
nyomású rendszerek, amelyek éppen az ellenkező irányban
forognak.

A Kis Vörös Folt a Jupiter légkörének Déli Mérsékelt Övében
található, a bolygó forgása során a Nagy Vörös Foltot kb. egy
óra eltéréssel követi. A bolygó atmoszférájának differenciális
rotációja miatt (a különböző szélességeken eltérő a tengelyforgási
periódus) a két folt valamikor júliusban elhalad egymás közelében. A
foltkezdemény 1998-2000 körül jött létre, amikor két kisebb fehér ovál
(BC, DE és FA jelzésűek) ütköztek és létrehozták a BA Ovált.
Valószínűleg hasonló összeolvadások sorozata vezetett el évszázadokkal
ezelőtt a Kis Vörös Foltnál pillanatnyilag kb. kétszer nagyobb
Nagy Vörös Folt születéséhez is. A HST-s mérések szerint jelenleg a Kis Vörös Folt hossztengelye 13480 km, míg a
nagyobbik viharzónáé 20740 km. Bár a Kis Vörös Folt színének vörösödése
azt jelezheti, hogy a vihar erősödik, jövőbeli méretváltozása
megjósolhatatlan. A
két vörös folt várhatóan július
10. körül halad el
egymás mellett. Hogy pontosan
mi fog történni, egyelőre bizonytalan. Mivel mindkét alakzat észlelhető
15-20 cm-es távcsövekkel, érdemes továbbra is figyelemmel kísérni
Naprendszerünk legnagyobb bolygóját.

Forrás: Sky and Telescope, 2006. május 10.

Linkajánlat:

Ez a bejegyzés Jupiter kategóriában van. Link könyvjelzője.
  • Magyarország megújul