A falánk óriás: földi megfigyelések jupiteri szupertűzgömbökről

2010. szeptember 13, hétfő

1854

Anthony Wesley, a tapasztalt és kitűnő műszerekkel felszerelt ausztrál bolygóészlelő 2009. augusztus 19-én lefotózta egy kis égitest (kisbolygó vagy üstökös) Jupiterbe való becsapódási nyomát, egy sötét foltot. A megfigyelés jóval az esemény után történt, de mindenesetre az elsötétedés az emlékezetes D/Shoemaker-Levy 9 kisebb darabjainak 1994-es becsapódási nyomára hasonlított. Wesley felfedezése rávilágitott arra, hogy érdemes kis távcsövekkel is megfigyelni a Jupitert, mert reális esély van újabb kozmikus becsapódások felfedezésére. Később a világon sok megfigyelés készült a Wesley által észrevett foltról, köztük magyar asztrofotó is.

Nem is telt el egy év, és tudománytörténeti jelentőségű felfedezést tettek amatőrcsillagászok: 2010. június 3-án ismét Anthony Wesley járt szerencsével Ausztráliából, illetve tőle függetlenül Christopher Go is a Fülöp-szigetekről. Mindkét amatőr videófelvételen örökítette meg egy kis égitest Jupiterbe való becsapódási fényfelvillanását. Ez történelmi észlelés volt, hiszen annak ellenére, hogy a Holdon már száznál is több meteor becsapódási fényfelvillanását rögzítették elektronikus képrögzitő technikával, nagybolygó esetén még soha nem sikerült a bravúros megfigyelés.

A 2010. június 3-i becsapódási esemény fényfelvillanásának videófelvételéből egy részlet. (Anthony Wesley, Broken Hill, Ausztrália, NASA Tudományos Hirek, 2010. szeptember 9.).

"Ahol egy esemény van, ott több is van" – tartja a csillagász közmondás, és lám: 2010. augusztus 20-án Masayuki Tachikawa japánból Kumamoto városból és Aoki Kazuo Tokióból egymástól függetlenül videóra vették egy újabb kis égitest Jupiterbe való csapódásának fényfelvillanását – valóban nagy a "forgalom" a Jupiternél.

A Jupiter 2010. augusztus 20-i becsapódása (Aoki Kazuo, Tokió, NASA Tudományos Hirek 2010. szeptember 9.).

A napokban tették közzé a 2010. június 3-i eseményről végzett tudományos vizsgálatok eredményeit. A kutatást Ricardo Hueso, az egyik bilbao-i egyetem bolygólégkörökkel foglalkozó kutatója vezette és vezető amerikai kutatóintézetek – köztük az Űrteleszkóp Tudományos Kutatóintézet, egyetemek, NASA kutatóhelyek, valamint természetesen Wesley és Go, a jelenség felfedezői is résztvettek benne. A vizsgálatok a felfedezők által készitett videómegfigyeléseket, valamint nagy földi teleszkópok, mint például a Keck, Gemini, NASA IRTF infravörös teleszkópja, ESO VLT, valamint a Hubble Űrtávcső megfigyeléseit összegzik, amelyek a fényfelvillanást követő 1-7 napon belül történtek.

A megfigyelések alapján a villanás a Jupiteren mintegy 2 másodpercig látszott. Hueso és kutatótársai szerint a beérkező test energiája mintegy 0,9-4,0 x 10¹⁵ (ezer billió) joule lehetett, ami kb. egytizede a Szibériában 1908-ban bekövetkezett Tunguz-jelenség energiájának. A most június 3-án a Jupiterbe becsapódott test mintegy 8-13 méter átmérőjű lehetett, ha a sűrűségére a kőzet-kisbolygók és hasonló meteoroidok mintegy 2 gramm köbcentiméterenkénti átlagos sűrűségét tételezzük fel. Még a nagy földi teleszkópok, valamint a HST megfigyelések sem mutattak ki semmilyen foltot, elszíneződést, kémiai, hőmérsékleti, illetve sűrűség anomáliát a becsapódási helyénél, tehát a Jupitert valóban csak egy kisebb meteoroid találta el ekkor.

A 2010. június 3-i jelenség rekonstruált fénygörbéje a felfedezők videómegfigyelései alapján. A felső ábrán az észlelt fényességértékek, az alsón a Jupiternél mérhető fényteljesítmény látható wattokban (kép: R. Hueso és munkatársai, Astrophysical Journal Letters, 2010. október 1.)

Donald K. Yeomans (NASA JPL), a Naprendszeri kis égitestek neves szakértője szerint figyelemreméltó, hogy míg a Földdel tízévenkénti gyakorisággal ütközik egy kb. 10 méteres kis égitest, addig az ekkora méretű testek a Jupiterbe havonta többször is becsapódhatnak. Ennél egy kicsit nagyobb lehetett az 1908-as Tunguz, de hasonló méretű lehetett az 1930-as amazóniai, valamint a 2008-as szudáni (2008 TC3 aszteroid-meteoroid) jelenséget előidéző test mérete. Bár a fent idézett vizsgálat nem tér ki részletesen arra, hogy honnan érkeztek a Jupiterhez a becsapódott kis égitestek, de valószinűsithető, hogy közvetlenül a bolygóközi térből. Bizonyos esetben az is előfordulhat, hogy már korábban a Jupiter körüli pályára állt objektum lép be a bolygó légkörébe.

Források:

Kapcsolódó internetes oldalak: