• csillagaszat.hu
    csillagászat.hu
    Csillagászati hírportál
    bdsm forum

    Amalthea: az üreges, befogott jupiterhold







    A Galileo űrszonda 2002. november 5-én mindössze 224 km-re haladt el
    az Amalthea mellett. A köztelítés célja, hogy az ekkor bekövetkező
    pályaváltozás alapján a korábbinál pontosabban sikerüljön meghatározni
    a hold tömegét, és mérete ismeretében a sűrűségét. Sajnos az élete
    végén járó szondával a közelítés során megszakadt a rádiókapcsolat. A
    kapott adatok első feldolgozása nyomán a szakemberek arra
    következtettek, hogy a hold sűrűsége a vízjégnél kisebb lehet. Az újabb
    és pontosabb elemzések nyomán ma az Amalthea tömegét 2,08×1015 tonnára
    teszik, amely 2,4 km3-es tárfogatát tekintve 850 kg/m3 átlagos
    sűrűséget ad. Az utóbbi érték közel 92%-a vízjég sűrűségének. Az
    eredmény 11%-os hibát tartalmazhat, azaz elméletileg a hold akár enyhén
    sűrűbb is lehet a vízjégnél.

    Balra:
    az Amalthea felszínén jellemző szökési sebességek eloszlása. A
    narancsos szín 90 m/s körüli értéket jelöl, a kék színű rész a
    Jupiterrel ellentétes oldalon érvényes legalacsonyabb, 1 m/s körüli
    szökési sebességet mutatja. Középen: a Galileo és a Voyager felvételek
    alapján az Amaltheának a Jupiterrel átellenben lévő oldaláról készített
    mozaik. Jobbra: a Galileo fotója a hold elöl haladó, azaz vezető
    oldaláról (NASA/JPL/Cornell University nyomán)

    John Anderson
    (JPL) és kollegáinak modelljei szerint a fenti közepes sűrűség,
    valamint az elnyúlt (250x146x128 km-es) alak együttesen arra utal, a
    hold nem olvadt meg, hanem valószínűleg egymáshoz tapadó jeges
    törmelékek keverékéből áll. Ez egybeesik az üreges belső szerkezetre
    utaló mérésekkel. Kiszámították, hogy a hold centrumában uralkodó
    nyomás éppen alatta van annak az értéknek, ami a vízjég tömböket
    megolvasztaná. További érdekesség, hogy a Jupiter felhői felett
    mindössze 181 ezer km-re keringve születésekor olyan meleg
    okörnyezetben lehetett, hogy belsejében nem sok jég maradhatott
    meg – az égitest talán máshol alakult ki. Az Amalthea tehát vagy egy
    befogott objektum, vagy inkább egy kívülről érkező üstökösmag avagy
    kisbolygó töredékeiből összeállt, úgynevezett kozmikus kőrakás
    szerkezetű hold, amely élete során valószínűleg többször is széttört
    majd újra összeállt.

    Forrás: New Scientist 2005.05.26.

    Ez a bejegyzés Egyéb holdak kategóriában van. Link könyvjelzője.
    • Magyarország megújul