A légkörrel bíró bolygók sarkvidékén kialakuló, úgynevezett poláris
örvények régóta ismertek. Ezek a környezetüknél hidegebb légtömegek,
amilyeneket a Föld, a Jupiter, a Vénusz és a Mars esetében sikerült
megfigyelni. Glenn S. Orton (JPL) és kollégáinak észlelése alapján a
Szaturnusznál 70 foknál magasabb szélességen egy éles határral
elkülönülő meleg "’pólussapka" látható, ahol a legmelegebb a pólushoz 3
foknál közelebbi területen uralkodik. A mellékelt felvételt 2004.
február 4-én a Keck I teleszkóp LWS detektorával rögzítették, amely
mind a metán 8 mikrométeren, mind a felsőlégkörre általánosan jellemző
17,65 és 24,5 mikrométeren jelentkező emisszióra érzékeny.
2004.
február 4-én készült infravörös felvétel a Szaturnuszról. A meleg és
világos pólussapkán kívül a gyűrűnél balra lent megfigyelhető, amint
fokozatosan felmelegednek a bolygó árnyékából a napfényre kilépett por-
és jégszemcsék (W.M. Keck Observatory nyomán)
Bár átmeneti sarki
melegedést már megfigyeltek a meteorológusok a Földön, a Szaturnusznál
tapasztallt jelenség sokkal hosszabb időskálán létezik. A sarki meleg
területre már két éve utaltak a megfigyelések, de csak tavaly sikerült
eléggé pontos méréseket készíteni. A Szaturnusz déli sarkvidéke már 15
éve több napfényt kap, mint az északi, délen a nyári napforduló 2002
végén következett be.
A 70 fokos szélesség felet jelentkező
hírtelen melegedést talán szilárd aeroszol szemcsék okozzák a
felsőlégkörben, amelyek elnyelik a napfényt. Ez megmagyarázza azt, hogy
a kérdéses terület miért mutatkozik a környezeténél sötétebbnek a
látható tartományban – azt azonban nem, hogy ezek a részecskék miért
koncentrálódnak a megfigyelt helyen. Talán erős sarki leáramlás miatt
jutottak a szemcsék a sarkvidékre, ahol aztán valamilyen okból
kifolyólag a sztratoszférába ragadtak. A jelenség magyarázatában a
Cassini-űrszonda CIRS detektora is segíthet majd, amely 2005 márciusa
és májusa között vizsgálja a területet.
