A Cassini-űrszonda a Szaturnusz elérése előtt, 2004. július 11-én haladt el a Phoebe mellett. Az ekkor végzett mérések alapján a korábban ismertnél pontosabban sikerült tömegét és sűrűségét megbecsülni, ebből pedig belső összetételére következtetni. Felszíni összetételéről az infravörös spektrométer észlelései árulkodtak, amelyek vasat, kötött vizet illetve szén-dioxidot, nitrilt és cianidot, valamint egyéb szerves molekulákat azonosítottak.
A Phoebe a Casini-űrszonda felvételén (NASA JPL)
Kiderült, hogy a Phoebe nem csak pályájában, hanem sok egyéb jellemzőjében is különbözik a többi kisebb szaturnuszholdtól. Sokkal inkább hasonlít a legjobban ismert Kuiper-objektumra: a Plútóra, mint a gyűrűs bolygó körüli társaira. A Phoebe sűrűsége 1,6 g/cm3 körüli, ami közeli a Plútó, és a befogott Kuiper-objektumból neptunuszholddá lett Triton sűrűségéhez. Az óriásbolygók körül felfedezett befogott holdak érdekes lehetőséget is adhatnak majd a jövő űrszondáinak, amelyek egy-egy gázóriás körül keringve sok befogott kisbolygót és Kuiper-objektumot látogathatnak végig.
Forrás: Nature 2005.05.05.
